Még munkanélküli-segélynek hívták a munkanélküli-segélyt, és nem is csak három hónapig járt: a dolgozók elmentek munkanélkülinek, a törvény szerint járó végkielégítést bent hagyták, abból új állományt szereztek be, és egy év után visszamehettek dolgozni. Igaz, sokkal kevesebben, mint korábban, és a fizetés is nagyon kevés lett, 45-50 ezer forint – de legalább volt állásuk. A cég akkori vezetése a végkielégítést is ki akarta fizetni nekik utólag. Nem biztos, hogy ezt jogszerűen meg lehetett volna oldani, de amúgy is egyfajta gentlemen’s agreementről (tisztességes emberek szóbeli megállapodásáról) volt szó.
Megkeressük az akkori igazgatót, aki nem emlékszik ilyen ígéretre, de mint mondja, másra sem nagyon. Annyit leszögez: papíron biztosan nem ígértek semmit, márpedig az a hivatalos. Ihnátyik József viszont azt mondja, igenis volt arról írás. Igaz, hogy csak egy kézzel írott papiros, de rajta volt az összeg, és alá is írta a cég egyik vezetője. Megkeressük Matajsz András kocsmárost, a környéken ismert baloldali személyiséget, a helyi polgárőrség vezetőjét, és a kalauzolásával megpróbálunk nem hivatalos papírt szerezni. Sehol nem járunk szerencsével: az egyik asszony éppen a közelmúltban dobta ki a papírost, mikor rendet rakott. Úgy gondolta, nem kell az már semmire.
Másutt keresik, de nem találják –úgyhogy lemondunk az „okirati bizonyítékról”, amivel amúgy sem jutnánk messzire. 2004-ben ugyanis újra csődbe ment a Serköv. Korábban már az ütemezés is megvolt, hogy hány részletben, kinek milyen összegekben fizetik ki a végkielégítést, de akkor felszámoló került a céghez. A munkavállalók nem sok jót szoktak mondani a felszámolóbiztosokról, de a serkövösök imába foglalják a sajátjuk nevét. Dr. Gyalog Sándornak hívták. Úgy emlékeznek, fideszes volt ő is; tótkomlósi származású, de akkor már Szarvason alpolgármester, Babák Mihály mellett. Nemcsak hogy nem zárta be a sertéstelepet, de még a béreket is fölemelte 15-20 ezer forinttal. A gyarló emlékezet itt megbicsaklik: van, aki azt állítja, meg is akarta vásárolni a céget – ami felszámolóként szokatlan lett volna.
Azt viszont egybehangzóan állítják: megígérte, hogy mielőtt eladják a Serkövöt, mindenkinek kifizetik a végkielégítést, aki 1999-ben hozzájárult a vállalkozás túléléséhez. Éppen a Serkövtől, egy munkásgyűlésről tartott hazafelé, amikor halálos autóbaleset érte. Beszéltek mindenfélét – főleg a későbbi történések ismeretében –, de valószínűleg balszerencsés véletlen volt: elé tolatott az országútra egy cukorrépa-szállító teherautó, annak alászorult a személykocsi, és az áldott jó felszámoló a helyszínen életét vesztette. A Serkövöt ezt követően eladták. Új nevet kapott, és új munkaszerződést írattak a dolgozókkal. Tulajdonosai helyi és környékbeli módos emberek. Helyi források szerint inkább Fidesz-közeliek, de van közöttük MSZP-s kötődésű is.
Vidéken ez így megy, a politikai árokásás nem lehet olyan mély, a gyűlölködés annyira megalkuvást nem ismerő, mint a nagyvárosokban. A kevés megmaradt céget változó politikai környezetben kell működtetni, így a gazdasági biztonság alapja, hogy akárki van kormányon, mindig legyen a tulajdonosok közt előretolható lobbiképes ember. A Piginveszt Kft. legismertebb tulajdonosa dr. Pertich Attila állatorvos. Az ő fideszes kötődése közismert. Akkor vált az országos médiában is valamennyire ismert emberré, amikor 2009 őszén, egy időközi polgármester-választáson a Fidesz jelöltje győzött, és Pertichék Matajsz András kocsmájában akarták megünnepelni a győzelmet. Visszatekintve nehéz már eldönteni, hogy alázni akarták-e a baloldal helyi vezéralakját, vagy az a magyarázat igaz, hogy Tótkomlóson csak Matajsz feleségének mintaboltjában volt elég pezsgő a világraszóló győzelem megünneplésére.
Mindenesetre Matajsz és Pertich összeszólalkoztak, Pertich megrángatta a kocsmáros nyakát, eltépte az ingét és a nyakláncát. Matajsz viszont azt mondta neki: ne rángassál, baszd meg, mert – arra már nem emlékszik, kést vagy pisztolyt mondott – lyukat csinálok a hasadba. A kocsmáros szerint ő tréfának szánta ezt a dolgot, de Pertich berántotta a fejét az autójába, és ott kézzel verte. Matajsz vetetett látleletet, lett három bírósági tárgyalás, első fokon, nem jogerősen bűnösnek találták Pertichet, és próbára bocsátásra ítélték. Lett aztán még nagyobb győzelem is a Fidesznek, Pertich Attilát pedig Illés Zoltán fölvitte a környezetvédelmi államtitkárságra, ahol azonban kellemetlen lett volna neki, ha jogerősen is bűnösnek nyilvánítják –akármilyen enyhe büntetéssel is. Időközben a teljesen narancssárgába borult tótkomlósi önkormányzat megpróbálta ellehetetleníteni Matajsz egzisztenciáját.
A Faház kocsma valamikor a téesz ebédlője volt, a szövetkezet összeomlása után vette meg Matajsz a felépítményt. Az épület viszont közterületen állt, amelyért nem kellett bérleti díjat fizetni, amíg a baloldal volt hatalmon Tótkomlóson. A hatalomra került fideszes testület először havi 70 ezer, majd havi 300 ezer forintra emelte a bérleti díjat. A kocsmáros látta, hogy tönkre akarják tenni, de nem hagyta magát: megvett az államkincstártól egy vasúti üzlethelyiséget, gondolta, átrakja a kocsmáját oda. Mivel tagja az Országos Polgárőr Szövetség elnökségének, nagyon jóban van az ott éppen levezetési idejüket töltő egykori főrendőrökkel, kapacitálták, hogy ne kakaskodjon már Pertichcsel, nagyon kellemetlen ez Illés Zoltán államtitkárságán, ezért a másodfokú tárgyalás előtt visszavonta a feljelentést. A vasútállomáson vett kocsmahelyiséget odaadta cserébe a Faház kocsma alatti közterületért – így őt most éppen élni hagyják.
Igaz, Pertich azóta haza is került Illés Zoltán környezetéből. Matajsz András mesélne még arról, hogy immár más lett a célpont. Nagyon okosat mondott Lenin, hogy a forradalom fölfalja a gyermekeit. Szakasztott így megy ez a fülkeforradalommal is. Most, amikor Tótkomlóson annyira centrális már az erőtér, hogy más ellenfél nem maradt, egymást kezdik ki az erős emberek. Érdekes volna követni a kisvárosi legendákat a vidéki kisbirtokosokról, akiknek Orbán-képekkel van kitapétázva a házuk, és a helyi szóbeszéd szerint rendszeresen hordják föl a kolbászt az Orbán családnak. Hiszen mi mást is adhat egy békési birtokos az ő urának? A dél-békési baloldal népmesei elképzelése szerint a Viktátor megszemléli hadseregeit, hogy nem totyog-e kövér tábornok a díszszemlén, közben a first lady a konyhája ablakából lesi aggodalmasan, hogy közelít-e már Tótkomlósról a kolbászos autó.
Nem merülünk mélyebbre e móriczi világban. Megkérdezzük a végkielégítésre várók egynémelyikét, miért nem fordultak a szakszervezethez vagy ügyvédhez –akkor, amikor még jogos lehetett a követelésük. Azt mondják, nem merték követelni a végkielégítést – amit mindig megígértek, de mindig halogattak –, mert attól féltek, hogy elveszítik az állásukat. Ügyvédet sosem fogadtak, mert a pereskedés drága, és nem biztos, hogy sikerrel jár. Valaha pontosan fizették a szakszervezeti díjat, volt is egy kiváló szakszervezeti titkáruk, Medovárszki György. Mikor meghalt, soha többé nem találtak senkit, aki el merte volna vállalni a szakszervezet vezetését, így az megszűnt. Dr. Pertich Attilát telefonon érjük el. Külföldön van, de azért készségesen válaszol a kérdéseinkre.
– A 2000 és 2005 közötti időszakhoz nincs közünk – mondja a fő tulajdonos. –Mi 2005-ben a felszámolótól vásároltuk meg a céget, bárkinek meg tudjuk mutatni, milyen feltételekkel. Nem szeretném, ha összemosnák a dolgokat. Azért vásároltuk meg, hogy ne boruljon be végleg, és azóta is működtetjük – a legnagyobb bánatunkra. Fölvetem, hogy a dolgozók szerint a tulajdonosoknak egyáltalán nem lehet ez olyan rossz üzlet. A munkások szerint csak azért panaszkodnak, hogy megindokolják a rendkívül alacsony fizetéseket. Pertich Attila közli: évente bő 30 millió forintot buknak a Piginveszten. Megemlítek egy másik érvet, amit hallottam: hogy Pertich az állatpatikáján keresztül, költségként szívja ki a pénzt a Piginveszt Kft.-ből, mire ő erre azt feleli: a Piginveszt több tízmillió forinttal tartozik az állatpatikának.
De ha olyan rosszul megy, akkor miből épít éppen nagyméretű családi házat Tótkomlóson? – továbbítjuk a kérdést. Pertich Attila azt feleli, 30 év kemény munka után, 54 éves korára ez az első családi ház, amit épít. Más vállalkozásai is vannak, tulajdonos például két nagy agrárcégben, több mint 100 hektár saját földje is van. Máshonnan való bevételeiből telik az építkezésre is, meg arra is, hogy a felszínen tartsa a Piginvesztet. Most abban reménykedik, hogy a sertéshús áfájának öt százalékra csökkentése visszaszorítja az ágazatot tönkretevő áfacsalást, Brüsszellel pedig sikerül elfogadtatni, hogy az állattenyésztést is támogassa az unió, ne csak a növénytermesztést.
– Mindenki hülyének néz bennünket, hogy 4-5 éve magunk előtt tolunk egy veszteséges céget. Ha az osztrák határ közelében volnánk, ahol más munkát is találnak az emberek, rég bezártuk volna. De én itt élek, nem tehetem meg azzal a 36 emberrel, hogy egyik napról a másikra az utcára tegyem őket. Ne tudja meg, mit kapok, amiért a többi cégünk nyereségéből tartom fenn a sertéstelepet! Ha ennek a vesztesége nem lenne, a többi dolgozónak jutna nagyobb fizetés.
– Azt azért ön is megérti, hogy van itt 40-50 ember, aki a kevés pénzéből tényleg megmentette egyszer a céget. Az a pénz elveszett, jogszerűen bizonyára rég nem jár már nekik, de mégsem akarnak belenyugodni, mert szegényen élnek, és néhány százezer forint nagyon sokat jelentene számukra. Ezt is meg lehet érteni, nem? – Még egyszer mondom: ez nem az én történetem. De csak számoljon utána: elvesztettek legfeljebb 8 hónapnyi végkielégítést, de nem dőlt be a cég, ezért nyertek 60 hónapnyi munkabért. Gondolom, nem csináltak olyan rossz üzletet ők sem.
