Az első írott magyar alaptörvény, az 1919-es Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmánya és az 1946-os, szintén ideiglenes „kis alkotmány” sohasem lett ötéves. A magyar történelem legnagyszerűbb, demokratikus alkotmánya pedig, az 1989-es formálisan az 1949-es sztálini mintájú alkotmány módosítása volt, annak a születésnapját senki nem ünnepelte. Az ötéves alkotmányt tehát ezelőtt csak egyszer lehetett fölköszönteni: 1954-ben.
Az évforduló, augusztus 20-a előtti időszakban a lapok – kivált a Szabad Nép – címoldalán részletesen és rendszeresen beszámoltak róla, miként készül az ország az ünnepre. Elsősorban munkaversennyel és munkás-paraszt találkozókkal készült. Az EMAG-ban például „az alkotmány ünnepének tiszteletére a ciklusműhely dolgozói most újabb két hibátlan kombájn terven felüli elkészítésére vállalkoztak. Itt Varga Béla lakatos munkájának jobb megszervezésével, ésszerűsítésével az eddigi 160 százalék helyett 320 százalékra teljesíti tervét”. Bezzeg a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban „az üzemi bizottság és a szakszervezet nem sokat törődik a verseny szervezésével”. Viszont a Dimávagban Pasztusák János elvtárs „ünnepi felajánlását teljesítette. 12.000 forint értékű használható gépalkatrész-hulladékot kutatott fel”. A Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyárában viszont „az augusztus 20-i versenyt itt csak úgy tessék-lássék indították el augusztus 10-én, azzal a 'megokolással', hogy beteg volt a vállalati versenyfelelős”. (Szabad Nép, 1954. augusztus 16.)
Az ünnepen magáról az alkotmányról, annak jogi tartalmáról és alkalmazásának tapasztalatairól nemigen esett szó. Az ünnep az ünnepi eseményekről szólt. „Baráti találkozók, ünnepi vásárok, gazdag kulturális és sportműsorok országszerte az alkotmány ünnepén – ...ezen a napon számos helyen ad egymásnak találkozót a falvak és a városok népe, hogy még szorosabbra fűzze barátságát.” „Talán még sosem készültünk úgy az alkotmány napjának... a megünneplésére, mint az idén.” Meghívók tömege érkezett a falvakból a gyárakba, a gyárakból a falvakba. Szerte az országban sok-sok munkás-paraszt találkozót szerveztek. A Láng Gépgyár munkásai például elhatározták, hogy a vendégségbe érkező dolgozó parasztokat a tiszteletükre rendezett ünnepség után kocsira ültetik, és megmutatják nekik a város nevezetességeit, mindenekelőtt a Népstadiont és a Dagály-fürdőt. (Szabad Nép, 1954., augusztus 19.)
