Cipőért jogsi

„Szerettem én az akkori NDK-s motoromat, mert az MZ teljesítményével nem volt gond, de rém megbízhatatlan volt. Többször buktam el győzelmeket műszaki hiba miatt, pedig én aztán nem adtam fel könnyen.”

Nemzetközi verseny a Városligetben,1957

Negyedmillión buzdították akkor is, amikor 1959-ben a Csehszlovák Grand Prix-n vezette a mezőnyt, ám zárlat miatt leállt a motorja, és mire újra működött a gép,már visszaesett a tizenötödik helyre, de nem adta fel, és végül ötödikként ért célba. Erre figyelt fel az akkoriban favoritnak számító NDK-motormárka főkonstruktőre, Walter Kaaden is, aki egy gyári felkészítésű MZ versenymotort ajánlott fel neki.

Terepen is bajnok volt

1961-ben, a Sachsenringen negyedik lett, a következő évben pedig már Szabó II volt az NDK Nagydíjának hőse. A kölcsöngéppel már a rajtnál beékelte magát az élbolyba, és keményen küzdött a legnagyobbakkal, pedig tudta, hogy jobb gépük van.

A hondás svájci Louigi Taverit és a rhodesiai Jim Redmant, valamint a legújabb és immár vízhűtéses MZ motorral versenyző keletnémet Fischert kellett megelőznie. Szabó nem tisztelte a világbajnokokat, és az utolsó körben eléjük vágott, ám hatszáz méterrel a cél előtt kiszakadt léghűtéses MZ motorjának forgótárcsája. Szabó nem adta fel, és negyedmilliós nézősereg hangos biztatása közben iszonyatos erőfeszítéssel tolta a lefulladt német gépet az emelkedőn a célig.

Pedig akkor sem volt egyszerű az MZ motort vezetni, ha nem volt baja: két ujjat mindig a kuplungkaron kellett pihentetni és azonnal meghúzni, ha megszorult a dugattyú. A bal oldali kormányfogantyú melletti slusszgombot minden kapcsoláskor meg kellett nyomni, így sebességváltáskor egy pillanatra megszűnt a gyújtószikra, viszont alig esett a fordulatszám, miközben kigyorsításkor friss és dús keverék jutott az égéstérbe.

Katonai Tatrával

Ahogy a technikai sportokban általában, úgy a motorversenyzésben is fontos szerepe volt a háttérnek, ami egyértelműen tehetős családot jelentett.

Burkolatlan motoron

A világbajnok Mike Haillwood apja milliomos volt, Giacomo Agostini kilencedik születésnapjára motorkerékpárt kapott ajándéka. Szabó II Lászlónak kevesebbel be kellett érnie, de némi kárpótlást jelenthetett, hogy valóságos nemzeti hős volt, ám mivel nem labdát terelgetett, versenyző korában a focistáknál jóval kevesebb publicitás jutott eredményeinek.

Görbeház-közeli hortobágyi tanyán született: a kis Szabónak szegény szülők, petróleumlámpás esték és napi nyolc kilométeres gyaloglások jutottak, merthogy ennyi volt az a távolság, amelyet a Bagota és Fövenyeshát között, vagyis az otthon és az iskola közötti földúton gyalogolnia kellett.

1949-ben már Budapesten járta az általános utolsó éveit, gyors volt a futásban, jó volt a fociban, de őt a motorok érdekelték.

Szabó II László (225-ös) első győzelme

Meghatározó élménye volt a Várfok utcai verseny,melyet egy fa tetejéről nézett végig. Igazi vagányként kezdte pályafutását, sokszor éjszaka is motorokat szerelt, néha kapott egyet kölcsön, hogy hazamehessen, ám jogosítványa nem volt, így többször is rendőrőrsön ért véget a száguldás. Veszettül hajtott, de papír nélkül, mert születése óta gyenge volt az egyik szeme, így a korhatár elérése után is hiába próbálkozott a jogosítvány megszerzésével. Pedig betanulta a szemorvosi táblákat, mégsem sikerült átesnie a vizsgán. Végül egy jó pár cipőért cserébe szerzett némi protekciót meg felmentést, hogy fél szemmel is vezethessen. Hasonló kálváriát járt végig sorstársa és névrokona, az első Szabó László, aki egy gyerekkori balesetnél vesztette el a látását az egyik szemére, ezért is hívták Kuksinak.

Motoros repülő

Első bajnoki címét még jogosítvány nélkül szerezte Szabó II, aztán volt olyan év, hogy három kategóriában is övé lett a trófea. Ezután jött a Danuvia-korszak, amikor órákon át ült a motorján a fűtetlen műhelyben, hogy megszokja a versenypozíciót. Megérte a fáradságot, hússzor lett magyar bajnok, és ő volt az első magyar, aki világbajnoki pontokat szerzett motoros gyorsasági futamon.

Világklasszisok: Szabó II és Drapál

A tehetséges versenyzőt az MZ mellett a Honda és a Yamaha is le akarta szerződtetni, ám ezt a magyar egyesület szakvezetése megtorpedózta. Szabó II László három műfajban is bajnok lett, és hazai gyorsasági, terep- és túrakategóriás győzelmei után 1960-ban megszerezte a magyar motorsport első világbajnoki pontjait. 1970-ben a Francia GP-n ért el dobogós helyezést a 125 köbcentiméteres kategóriában, és összesen 13 alkalommal szerzett pontot. Szabó II László 1973-ban hússzoros magyar bajnokként vonult vissza a versenyzéstől. Nem önként.

A Nürburgring felé autózva, még a francia szakaszon, Barkasukba belerohant egy ittas francia egyetemista, aki meghalt, Szabó II László és a szerelőként vele utazó Spáth Tibor motorversenyző pedig súlyos sérüléseket szenvedett.

Medvének csúfolt Csepellel

A nyolcvanéves motorversenyző életéről két könyv is megjelent. Ocskay Zoltán kötetében így emlékezik Szabó II Lászlóra barátja és ellenfele, a háromszoros világbajnok motorsportlegenda, Luigi Taveri:

„Még a feleségem is felfigyelt rá, hogy a versenypályán milyen harcias volt, a pályán kívül pedig mennyire szerény. Sajnos ő nem kaphatta meg azokat a lehetőségeket, amelyeket tudása alapján megérdemelt volna. Ha ő is Hondán versenyezhetett volna, talán néhány világbajnoki címmel szegényebb lennék. De azt hiszem, így is kivételes pályafutást tudhat magáénak, mert egy kicsi és szegény országból érkezve, sok nehézséggel megküzdve méltón képviselte nemzetét. Az utóbbi években ismét gyakrabban találkozunk különböző rendezvényeken. Sajnos az idő kegyetlen munkát végez az emberen, nekem a hallásom romlott, neki a látása nem a régi, de remélem, még sokáig találkozhatunk. Ha már nem látnánk és nem hallanánk, érezni mindig fogjuk egymást.”

Fotók: Schwanner Endre és Szabó II László archívum