Nem példátlan dolog ez, elég csak az angol zoológus, Gerald Durrell regényeire gondolni. Csányi saját életéből merített Bukfenc- és Jeromos-történetei valami hasonló műfajt képviselnek, de most A bábosokban új terepen mozog: tisztán fikciós történetet mond el.

Régen kezdődött, Iván úr, nagyon-nagyon régen, még 1997-ben. Akkor laktam én először Vecsésen. Albérletben. És én nagyon megszerettem Vecsést. Tudja, miért, Iván úr? A repülők miatt. Ott szálltak el a repülők, mindig a fejem felett.

A mi időnkben másképp volt. Példának okáért mi fiatalok, mindig fel voltunk öltözve, rendesen. Tizennégy éves korunkban nyakkendőt viseltünk, gumipántja miatt megkötni sem kellett, nem kényelmi ok volt, csak divat. Hétvége

Őrült fizikusnak tűnik, pedig egy rádióadó, az Echo Moszkvi főszerkesztője. Szélsőséges viszonyok között is életképes médiumot fejlesztenek ki.

A nyolc hónapos Rikárdó gurgulázva nevet. Armandó cumizik az ágyban. Idillinek tűnő kép: anyák gyermekeikkel, békében, nyugalomban.