Kreml-séta politika nélkül
A Kreml helyszíne már az időszámításunk előtti második évezredben is lakott volt, és évszázadokon át volt az orosz birodalom kulturális, politikai és egyházi központja. A palotakomplexum közepét, a Katedrális teret számos templom veszi körül. Itt található a Mennybemenetel-székesegyház, amely évszázadokon át a cárok koronázásainak színhelye volt, de itt iktatták be az ortodox egyház pátriárkáit és a metropolitákat is. Az Angyali Üdvözlet székesegyháza pedig az uralkodók "házi" temploma volt.
A Kreml épületeiben berendezett múzeumokban megismerhetjük Oroszország elmúlt évszázadainak használati tárgyait és mindennapi életét. A Pátriárka palotájában a XVII. századból származó használati tárgyakat láthatunk, és az ortodox egyház akkori vezetőinek ruháit, kellékeit láthatjuk. E palota mellett állították ki a 38 tonnás, díszes cárágyút és a cárharangot is. Az ágyúval ellentétben, amelyet a kutatások szerint legalább egyszer elsütöttek, a harangot sosem használták, mert már az öntés során elrepedt. Csupán a belőle letört darab 11 tonnát nyom.
A Fegyverraktárnak elnevezett épületben pedig a cári uralom gazdagságáról kaphatunk képet: termek sora mutatja be az uralkodók ünnepi ruháit, koronázási díszeit, arany és ezüst étkészleteket. Aki azonban Oroszország igazi gazdagságát szeretné megérezni, egy ajtóval arrébb menjen be a pénzügyminisztérium Állami Gyémántalapjának kiállítótermeibe is. Az orosz állam drágaköveiből és ékszereiből láthatunk itt válogatást. Biztonsági ellenőrzés és minden táska-kabát leadása után léphetünk csak be a tíz centiméter vastag ajtón át az elsötétített terembe. Olyan, mintha a gyémántok szórnák a fényt csupán, és a látogató önkéntelenül is suttogva kezd beszélni. Az első vitrinekben csiszolt és csiszolatlan gyémántok sorakoznak, a kisebbek csupán tálcákra halmozva. A nagyobbaknak azonban külön tartó és név is jár. A legnagyobb csiszolatlan gyémánt a Szovjet Kommunista Párt 26. Kongresszusa, amely bizony még a nem messze elhelyezett Puskinnál is nagyobb. A terem másik oldalán abból kapunk ízelítőt, a drágaköveket hogyan használták fel az ékszerészek - egészen a huszadik századig végigkövethetjük a stílusok változásait.
A kiállítás legérdekesebb darabjai mégis a cári koronázási ékszerek, amelyek a kis különteremben kaptak helyet. A Nagy Katalin számára készített koronát mintha gyémántokból szőtték volna. A közel ötezer kő ragyogása elnyomja a mellette fekvő ékszerekét is. Pedig többnek saját legendája is van. A cári jogarban látható Orlov-gyémánt eredetileg egy hindu templomból származott, talán egy istenszobor szeme lehetett. Kalandos úton került Európába, ahol a - ki tudja, menynyire igaz - legenda szerint azért vásárolta meg Orlov gróf, hogy visszanyerje egykori kedvese, Nagy Katalin cárnő szerelmét, aki ekkor már inkább Patyomkin tábornokot részesítette kegyeiben. Katalin nem tért vissza régi szeretőjéhez, de a gyémántot róla nevezte el, és jogarba foglaltatta. A kiállítás csupán két teremből áll, de ott olyan nagy a gyémánt és más drágakövek koncentrációja, hogy a kifelé útba eső, többkilós aranyrögök már nem is tűnnek olyan érdekesnek.
