Autóbusszal Ausztráliába?
"Évekkel ezelőtt megpróbáltam elbuszozni Angliából Ausztráliába és vissza. Akkor csak félútig jutottam, mert több határ le volt zárva. Néhány éve azonban rájöttem, hogy ma már meg lehet tenni ezt az utat. És miért ne indíthatnék buszjáratot, amikor évente több ezren járják meg a London-Sydney távot, és a repülésnek eddig nem volt alternatívája?" - merült fel a kérdés Mark Creasey, a londoni székhelyű OzBus társaság vezetőjének fejében. Ezzel rögtön telibe is talált egy olyan csoportot, amelynek elegendő ideje és pénze van utazni, de nem elég bevállalós ahhoz, hogy a helyiek között kényelmetlenkedve küzdje keresztül magát Közép-Ázsián vagy éppen Nyugat-Afrikán.
"Nem láttál errefelé egy sárga kamiont az elmúlt napokban?" - kérdezte Daniel, egy negyven körüli svéd csapos, miközben a szudáni Kartúm egyetlen kempingjében próbáltam kiimádkozni a vizet a csapból. "Mostanában kellene megérkeznie, azzal megyek tovább Nairobiba" - avat be a részletekbe. És valóban, estefelé bekanyarodik mellénk egy hatalmas citromsárga bulikamion vagy harminc emberrel a fedélzetén. A gép oldalán lévő rekeszekben mindenféle sivatagi túlélő-felszerelés, több száz liter víz és tucatnyi sátor szolgálja a kényelmet. A nagyrészt amerikaiakból álló társaság szolidan körülnéz, sátrat állít, boltba megy, majd együtt beszélget az este hátralevő részében. Egyetlen pihenőnap után indulnak tovább Dél-Szudán felé, kipipálva ezzel Kartúmot, Afrika egyik legnagyobb városát. Ők az OzBus konkurense, az Oasisoverland utasai, akik 16 hétre vállalták az önkéntes öszszezártságot mintegy 2250 fontért, vagyis 756 ezer forintért. Ebben még nincs benne a Kairóba való kijutás és a Fokvárosból való hazarepülés költsége, na meg a költőpénz.
"Mindenki valami mást keres. Vannak, akik romantikát, kalandot, mások kipróbálják magukat és rájönnek, hogy ez a fajta utazás nem nekik való. A legtöbben élvezik az út lassú tempóját és a helyiekkel való találkozásokat" - ecseteli Mark a résztvevők motivációit. Ebből a felsorolásból a helyiekkel való találkozás eléggé vitatható, hiszen az út során sosem laknak vagy utaznak együtt a helyi lakosokkal, inkább csak a túravezetőkről és az integető kisgyerekekről gyűjthetnek tapasztalatokat. De ez a legtöbbeknek nem is lényeges, hiszen az ilyen stílusú utazás célja nem a megismerés, inkább a szervezett kaland, az "ott is jártam" érzés, a buli és a gyakran szappanoperába hajló egymásra találások. Nem véletlen, hogy a cégek honlapjai roskadoznak az őket dicsérők leveleitől.
Az Ozbusnál egyelőre háromszáz főt tudnak utaztatni évente, elsősorban az angolszász országokból. De a kereslet és vele a kínálat is dinamikusan nő. "Idén elindítottuk a London-New York, New York-London buszjáratot is" - mesél Mark a legújabb fejlesztésekről. A fenti viszonylatot természetesen nem az atlanti átkelésben kell értelmezni, hanem a sokkal kalandosabb Európa-Fehér-oroszország-Oroszország-Kazahsztán-Kína-Kelet-Oroszország- Alaszka-Kanada-USA útvonalon, alig 18 hét alatt mindössze 5000 fontért, vagyis jóval több, mint másfél millió forintért. Ebbe aztán belefér az amszterdami elhajlás, és az amerikaiaknak "titokzatosként" beállított Minszk ugyanúgy, mint az Urál-hegység, a kínai nagy fal vagy a Niagara. A biztosítás, a vízumok, a belépők, a repülőjegy és a személyes kiadások ebben még nincsenek is benne. Az efféle utazás másik varázsa a rugalmasság. A buszok gyakorlatilag úgy működnek, mint a menetrend szerinti járatok, amelyek megadott napon megadott városból indulnak, szigorúan betartott menetidő szerint. A sok szabadidővel rendelkező kalandvágyók természetesen végigélvezhetik a Tunisz-Peking utat, de lehet csatlakozni rövidebb időre is, például a Tunisz-Kairó útvonalra.
Info
Busztársaságok:
http://www.oasisoverland.co.uk/
Az utak költsége 500 és 5000 dollár között mozog a helyszíntől és az időtől függően. Ez nem tartalmazza a költőpénzt és az odajutást (például Budapestről Londonba vagy Tuniszba). A szükséges oltásokhoz információ az oltóközpont honlapján: http://www.oek.hu/ oek.web?nid=209&pid=1