Kolostorok a levegőben
A Meteora szó azt jelenti, hogy a "légben lebegő". És a kolostorok valóban ott lebegnek ég és föld között az erózió által létrehozott több száz méter magas, megközelíthetetlen, bizarr sziklák tetején, mintha Merlin vagy Gandolf a felhők fölé varázsolta volna őket, pusztán azért, hogy Oszlopos Simeon a Peneiosz folyó völgyében gyönyörködhessék. Pedig az ok ezúttal is egyszerűbb: egy Athanasziosz nevű remete a vallási villongások elől menekült ide az Athos hegységből a XIV. század közepén, s alapította meg a legnagyobb sziklakolostort, a Nagy Meteorát (Megalo Meteoro). A legenda szerint persze nem maga mászta meg a négyszázhetvenöt méter magas sziklát, hanem egy sas repítette fel a csőrében tartva.
Mindenesetre divatot teremtett. A XV-XVI. században ugyanis a törökök elől menekülő szerzetesek további huszonhárom sziklakolostort építettek, s az "ortodox felhőkarcolók" (megannyi bevehetetlen erődítmény) nemcsak a keresztény hit, de a görög nyelv védőbástyáinak is bizonyultak. A Varlaam-kolostort például azon a sziklán emelték, amelyen egy Varlaam nevű remete élt. A mai napig rejtély, hogyan jutottak fel a szent életű emberek a sokszor majdnem teljesen függőleges sziklafalakon, miként titok övezi a kolostorok építésének technikáját is. Egyesek szerint faéket vertek a sziklák repedéseibe, s azok segítségével csörlőzték fel a mázsás építőköveket. Egy másik elmélet szerint papírsárkányok segítségével "repítették" helyükre az első kötélhágcsókat. A tűhegyes, meredek sziklán fekvő Russzanu-kolostor építésére még ez a "bűvésztrükk" sem kínál elegendő magyarázatot.
A "lélek fellegvárai" közül ma mindössze hatban száll ima az ég felé. Az Agiosz Sztefanosz- és a Russzanu-kolostorban apácák élnek, a Nagy Meteorában nyolc, a Varlaamban négy, az Agia Triada-kolostorban három szerzetes éldegél. Az Anapafszasz-kolostorban múzeumi őr szerepét tölti be az utolsó szerzetes, aki a másfél száz lépcsőtől kifulladt turistáktól olyan szigorú ábrázattal szedi be a néhány eurós belépti díjat, s tilt meg minden fényképezést, mintha nem is szabadtéri múzeumban lennénk, hanem autodafén.
