Béda-Karapancsa. Egyedien zenél ez a kötőjeles szó, s egyedi szépségeket rejt a Béda-karapancsai vízi világ. Ez a 105 négyzetkilométernyi tájegység a Duna mentén, a tolna-baranyai megyehatártól a déli országhatárig húzódik. A Duna- Dráva Nemzeti Park (DDNP) által gondozott terület ötödét víz borítja, a szélesen hömpölygő folyót a két parton mellékágak, tavak kísérik.
Gólya Big Brother a déli határon
A Béda-Karapancsa titkai csak a türelmeseknek tárulnak fel. Azoknak, akik hajlandók gyalogolni, lovas kocsira vagy kerékpárra ülni, esetleg kenuba pattanni. Mindamellett nekik sem árt egy idegenvezető. Omacht Zoltán, a DDNP tájegységvezetője gyakran vállalkozik erre a feladatra. Az agrárvégzettségű szakember különösen szívesen beszél a Duna-parti táj múltjáról, a fokgazdálkodásról. Évezredeken át az itt élők sajátos viszonyban voltak a folyóval: nem akarták megzabolázni, inkább alkalmazkodtak hozzá. A Duna magas partjait megszakító nyílásokon - a fokokon - át a tavaszi árvizek elöntötték az alacsonyan fekvő területeket, s a lerakódott iszap termékennyé varázsolta a földet. A fokok népe az ártéri réteken legeltette jószágait s termelte meg gabonáját, zöldségét, gyümölcsét. A fokokban a hal-, az ártéri erdőkben a vadállomány volt bőséges. Mindez sosem ösztönözte a fokok faluközösségeit rablógazdálkodásra, tudták, hogy mennyire szabad megvámolniuk a természetet. A fokgazdálkodásnak a XVIII. század folyószabályozásai vetettek véget, az életmód nyomai azonban ma is fellelhetők a Béda-Karapancsa holtágaiban, legelőin, szántóin.
E védett tájegységen 52 hal- és 193 madárfaj él. Az ár viszszahúzódása után a sekély, könnyen felmelegedő tavacskákban a fejlődő halivadék ideális körülményeket talál. Különleges élőlénye a tájnak a réti csík: ez a 20-30 centisre megnövő halfajta az alacsony vízállások idején akár hetekig képes kihúzni a nedves iszapban, mivel a lenyelt levegőt a bélcsatornáján át hasznosítja. A holtágak halkínálata gémek, kócsagok, récék, bölömbikák sokaságát vonzza ide, s több rétisaspár fészkel az ártéri erdőkben.
A gólyák múzeumot kaptak a tájegység egyik falujában, Kölkeden. A kiállítás bemutatja a gólyafélék életkörülményeit, szokásait, vándorlási útvonalait. Nyáron a múzeum közelében lévő egyik gólyafészekre kamera szegeződik, így az idelátogatók - akár a kereskedelmi tévék Big Brother műsorainak nézői - folyamatosan beleshetnek egy kelepelő család hétköznapjaiba. Télen se marad gólya nélkül a múzeum, mivel néhány szárnya tört madár az épület melletti tavacska partján húzza ki tavaszig. Aki bővebben kíváncsi a gólyákra, annak Rittinger Nikoletta, a múzeum vezetője ad idegenvezetést. Tőle megtudhatjuk például, hogy a Magyarországon költő gólyák miképp foglalnak fészket: eszerint a gólyalány mindig ugyanabba a fészekbe telepszik bele, a fiúk viszont pár nappal hamarabb érnek vissza, mint a gyengébb nem képviselői, s megverekszenek a fészekért és gazdájáért. A bekamerázott gólyafészek valóságshow-ja ezt a küzdelmet is láthatóvá teszi.
A Béda-karapancsai valóságshow azonban akkor az igazi, ha a már említett, környezetbarát közlekedési eszközökkel bejárjuk a holtágakat és a tanösvényeket. Akkor a természet hálás, és megmutatja titkait.
A cikk a Coca-Cola Magyarország támogatásával készült.
A tájegység Mohácson át megközelíthető. A Duna-parti várost autóval, vonattal, busszal, hajóval, kerékpárral is elérhetjük. A Béda-karapancsai programokról érdeklődni lehet a nemzeti park telefonján (72-517-200) és honlapján (www.ddnp.hu). A DDNP-től kenu és kerékpár bérelhető, a csoportok igényelhetnek idegenvezetést. A kölkedi gólyamúzeum a nyári fél évben keddtől vasárnapig tart nyitva, a téli fél évben a kiállítás előzetes bejelentkezés alapján fogad látogatókat.