Taormina görög színháza ma is él

Tapasztalatlan sofőröknek nem ajánlatos Szicílián kocsit bérelniük, nagy művészet a zsebkendőnyi helyeken parkolni. (És nem is olcsó, a legkisebb kategória is naponta 60 euró körül van, kétszerese egy görögországi bérautónak.)

Na de ha az ember felkapaszkodik a buszvégállomástól az óvárosba, csodás házak, utcácskák várják. Ahol a középkori falak között helybéli kerámiákat, korallokat, divatos cuccokat árulnak. Egymást érik az apró tavernák, teraszukról mesés a kilátás a tengerre, a jachtokra és persze az Etnára, amely szinte Szicília minden városából és partjáról jól látható. A taorminai tágas, görög színházat egykor a rómaiak továbbépítették, de egy földrengés szétdúlta a falakat. Így keletkezett az a látvány, amelyet Csontváry festett meg. A színház mögött az Etna, amelynek csúcsát a festményen hó borítja. De a legmelegebb időszakokban elolvad a hó. És ha az Etna éppen hevesebb kedvében van, este vörös csíkkal izzik a hegyoldalon a lávafolyam. Kivételes élmény ezen a helyen hallgatni Beethoven zenéjét. Amúgy még nincs vége a szezonnak, októberben is lesznek koncertek Taorminán.

A városka alatti öbölben van egy szép kis sziget: méltóképpen Isola Bella a neve. Aprócska és lakatlan. Csak egy üres ház álldogál a tetején ciprusokkal, pálmákkal övezve. Senki nem is köt ki a partján. Mert a szigetet a vörös hasú gyíkok lakják. Természetvédelmi terület. A környékére szeretnek járni a strandolók, akiket kis csónakokkal igyekeznek rábírni a helybéliek, hogy induljanak velük egy kis hajókázásra, tengeri búvárkodásra. Amikor hét ágra süt a nap, csak az a kérdés, be akar-e menni az ember a vízbe, vagy inkább a napernyő árnyékában kuporog még egy ideig.

Taormina felett van egy másik városka, Castelmola. Égbe meredő sziklacsúcson épült, és a csúcs tetején van még egy csúcs, a vár. Igazi sasfészek, ahol időről időre valódi sasokat röptetnek a turisták szórakoztatására.

Freud csinos kis tanulmányt írhatott volna arról, minő öszszefüggés lehet az égbe meredő sziklacsúcs és a városka specialitása között: Castelmolában bármerre néz az ember, mindenütt a férfiak ékességét örökítették meg valaminő módon. Ilyetén formájú a kilincs a kocsmaajtón, férfiúi díszt formáz a kancsó füle, és a szuvenírárusoknál pucér férfit ábrázoló kötényeket árulnak. Fentről gyönyörű kilátás nyílik a mélyben picire zsugorodott Taorminára és a tengerre, valamint a közeli Giardini Naxosra. A kis település arról kapta a Naxos nevet - amely tudvalévő, hogy görög sziget, és fontos szerepe volt a görög mitológiában -, mert ezen a helyen szálltak partra Szicília szigetén legelőször a görögök. Meg is hódították, várost alapítottak, és a szicíliaiak olyan büszkék a régi görögök hódítására, hogy nemcsak a régi nevet tartották meg, de a városka emlékművén is szinte dicsekednek azzal, hogy ők voltak az elsők.

A görögök emlékei még látványosabbak Siracusában. A 15 ezer személyes, ókori színházban ma is játsszák a nagy görög klasszikusok drámáit. A színház fölötti kősziklákba vájt katakombákban ma turisták fényképezik egymást, még abban is, amelyről feltételezik: Arkhimédész nyugvóhelye volt. Innen pár száz méterre szinte teljesen épen maradt római amfiteátrum van.

Siracusa másik érdekessége Ortügia szigete, amely egy vékony földnyelvvel kapcsolódik a városhoz. Szépséges barokk temploma a Duomo téren szinte valamennyi korszak nyomát őrzi. A sziget igazi mediterrán utcácskái kellemesek, hangulatosak, és könnyen megközelíthetők, mert a város közepéről, a buszpályaudvartól mikrobusz viszi oda a turistákat, ingyen.