Penyigei Lekvárium
A penyigei szilva apró szemű, nem magvaváló, hamvas kék héjú, sárga húsú, aromás gyümölcs, nagyon magas a cukortartalma, a belőle főzött kemény, de még kenhető, fekete színű lekvár cukor és tartósítószer nélkül készül. Nagyon jók az élettani hatásai, segíti az emésztést.
A penyigei asszonyok évek óta járnak a környező fesztiválokra, hogy a szilvalekvárt népszerűsítsék. Legalább ötven süteményreceptet ismernek. Szilvalekvárral töltik a derelyét, buktát, fánkot. Ez nem csurog ki a tésztából, nem ég oda, így nem lesz keserű az étel. Még puliszkához is eszik. Ha túl kemény, feltörik, vízzel vagy tejjel hígítanak annyit, amennyit használni akarnak. Vagy elkészítik „a marmelánnak”: vékonyra lapítják, felkockázzák, cukros dióba forgatják.
A penyigeiek szeretnék elérni, hogy a „nemtudom szilva”, amelyet a nemesített fajták kiszorítottak a kertekből, visszanyerje becsületét. Ezt az igénytelen növényt – amely vadon nő a kötött, vizenyős talajon, ártéren – nagyon sokan kivágták. Pedig permetezni se kell, ezért a gyümölcse szinte bio. A ma már nyugdíjas polgármester, Kőrösi Miklósné ötlete volt a 2004 augusztusában megnyílt első, és máig egyetlen Lekvárium, amit Szatmárcseke és Tiszabecs közötti útelágazásnál, egy több mint százéves parasztházban rendeztek be. Ez egy „élő” múzeum.
Szilvával és a lekvárfőzéssel kapcsolatos fotók, eszközök találhatók itt, például szilvaverő rúd, cibererosta, rézüst, vitorla. Aki szilvaéréskor érkezik a faluba, csak nyugodtan hagyatkozzon az orrára, kövesse az illatot, az majd elvezeti a Lekváriumhoz, amelynek udvarán kemencék, katlanok állnak. Ilyenkor itt nagyüzem van, készül a lekvár, lehet kóstolni kemencében sült, friss házikenyérre kenve. Az igazi szilvalekvárt rézüstben, egy napnál is tovább főzik. Nagyon nagy becsben tartották régen a lekvárfőző üstöt.
Most, ha valahol meglátnak egy hirdetést, azonnal lecsapnak rá a penyigeiek. A szilvát magvasan teszik oda főni, s mikor a hús leválik a magról, cibererostára szedik, átdörzsölik. Fennmarad a mag, a cibere pedig mehet vissza főni. Négy üst ciberéből lesz egy üst lekvár. Amikor az utolsó kanál ciberét is belemerték az üstbe, még nyolc órán keresztül főzik. Igényes, hosszú és fárasztó munka, ezért az aszszonyok – csakúgy, mint régen –váltják egymást az üstnél. Kezdetben „lapockával” (hosszú lapát), majd vitorlával kavarják. Ez egy nagyon elmés szerkezet: a vitorlát – amely elmerül az üstben – egy rúddal mozgatják ide-oda, így kizárt, hogy a lekvár odakozmáljon.
Sokan próbálták már „hazavinni” a penyigei szilvát, de az itt nevelt csemete csak Szatmár-Beregben terem ilyen zamatos gyümölcsöt. Kőrösi Miklósné, aki jelenleg a Szatmár-Beregi Szilvaút elnöke szeretné elérni, hogy a szellemi világörökség részévé nyilvánítsák a penyigei szilvalekvárt.
A ballada
Az utolsó históriás népballada kilenc penyigei kislány tragédiája nyomán született, először a fehérgyarmati vásáron énekelte egy árus. A történet: 1905. május 4-én a templomból jövet néhány penyigei kislány elhatározta, hogy másnap a Szenke túlpartján lévő Vályi-birtokra mennek búzát tisztítani. Kora reggel gyülekeztek a révnél. Az eredetileg 5-6 személyes csónakba 15-en szálltak be, köztük egy húszéves epilepsziás fiú is, akitől a lányok elhúzódtak a csónak elejébe.
Már majdnem átértek, amikor a csónak eleje hirtelen lemerült, a hátulja felcsapódott, maga alá temette az utasokat. A kapálódzó lányok, egymást akadályozták a menekülésben. Csak négyüknek, a révésznek és a fiúnak sikerült partra jutnia. Kilenc kislány elmerült a mély vízben. Az emberek halászhálóval merték ki holttestüket a vízből. Egyszerre temették őket, 1905. május 8-án. Sírjukat azóta is gondozzák, haláluk századik évfordulóján emlékművet állíttatott az önkormányzat. Megrázó a kilenc copfot és kilenc szál rózsát ábrázoló alkotás. A tragédia helyszínén kopjafa áll.
Ezerkilencszázötödik évbe,
Kilenc kislány belehalt a vízbe,
Beleültek a hajó orrába,
Elmerültek a Szenke habjába.
Szatmár megye Penyige községe,
Kilenc kislány belehalt a vízbe,
Szenke vize száradj ki apadj ki,
De sok anya könnyét csaltad ki.
Kilenc kislányt viszi a víz viszi,
Édesanyja a partjáról nézi,
Gyere anyám ne hagyj bele halni,
Gyenge testem a halnak megenni.
Gyászba borult Penyige községe,
Kilenc kislány halva fekszik benne,
Kilenc kislány mint a letört rózsa,
Édesanyja jajszóval síratja.
Utas nézz be a temetőkertbe,
Kilenc kislány nyugszik egy szélébe,
Isten veled kilenc letört rózsa,
Szép csendesen nyugodjál a sírba.
Infó
A Lekvárium Penyigén, a Kossuth utca 105. szám alatt található. Az udvarán álló Szatmárikumban lehet vásárolni is.
A penyigei helytörténeti gyűjtemény (Kossuth utca 101.) Kormány Margit tanító, helytörténész munkáját dicséri. A gyermekek és a falu népe által összegyűjtött több száz régi tárgy látható itt: kenderkötő, tehénjárom, tolókapa, gereben, juhnyíró olló, madárijesztő, néprádió és Penyige első, kurblis telefonja.
2000 óta minden augusztus utolsó hétvégéjén tartják a 800 lelkes Penyigén a Szenke-parti Nagyvásárt, amelyre 20 ezren kíváncsiak.
