A sárkányok tánca – Párizsban
A városrész építészetileg nem sokban különbözik Párizs más kerületeitől. Ide elsősorban a millió kínai kiskereskedő által megteremtett egzotikus hangulat miatt érdemes járni. És persze: vásárolni és enni. Különösen érdemes idelátogatni a kínai újévet, azaz február elejét-közepét követő első vasárnapon, hiszen akkor rendezik itt az újévi felvonulást, a „sárkányok táncát”.
Ez a kínai negyed nem a XX. század végén jött létre, hanem az elején, és nem a globális kereskedelem, kommunikáció felgyorsulása hozta létre, hanem állami akarat. Az első világháború idején ugyanis a frontra egyre nagyobb számmal kiküldött munkások pótlására Franciaország (de egyébként Nagy-Britannia is) Kínából hozott be tízezrével munkásokat. Sőt, az akkoriban függetlennek is alig nevezhető Kínával kötött szerződésben a gondoskodó nyugati hatalmak még azt is kikötötték, hogy a toborzás – a dolog nem volt túl népszerű a kínaiak körében – az ország északi részén történjen, mert az „ottaniak jobban viselik az európai éghajlatot” Elképzelhetjük, milyen körülmények közé kerültek a kínai munkások. Aztán persze ehhez a közösséghez hozzáadódtak a későbbi generációk: a két világháború közti tanulók (mint Teng-Hsziao-Ping vagy Vietnamból Ho Si-Minh), később pedig a „klasszikus” kínai bevándorlás, Franciaországban kiegészülve a volt gyarmatról, Indokínából érkező más etnikumú dél-ázsiai bevándorlókkal. Mára a „kínaiak” számát nagyjából félmillióra teszik, noha persze szép számmal akadnak köztük a volt Francia Indokínából is érkező más nemzetiségű bevándorlók is. Ezzel egyébként Párizs XIII. kerületében él a legnagyobb európai kínai közösség.
A Choisy és az Ivry sugárút és a Masséna körút által határolt terület, azaz a „kínai háromszögnek” nevezett negyed tényleg valódi Chinatown. A fedett parkolóház szegletében egy buddhista templom, a párizsi polgárházak vagy éppen a rengeteg bevásárlóközpont neonjai árnyékában mindenütt lampionok, a betonházak földszintjén jádeköveket áruló kis boltok. A távolban még feltűnnek a kerületre jellemző felhőkarcolók is, úgyhogy tényleg a modern Kínában érezhetjük magunkat.
A felvonulást a negyed polgári részén rendezték. Papírmasé sárkányok, rengeteg ember, dobok, zászlók, szalagok, és hogy mi is teljesen otthon érezzük magunkat: állandóan robbanó petárdák. A negyedet körbejáró harsány menetet egymástól elkülönülő, (szerintünk:) népviseletbe öltözött, doboló-táncoló iskolai csoportok, vallási közösségek, kulturális egyesületek, regionális közösségek alkották. Érdekes egyébként látni, hogy –más kisebbségekre nem ily jellemzőmódon – a kínaiakmenynyire megtartották anyaországi regionális kötődésüket: persze végeredményben egy-egy kínai régió tényleg országméretű.
Hamár erre járunk,mindenképpen együnk a számtalan kínai (vietnami, laoszi, kambodzsai) étterem egyikében: roszszul, sem az ízeket, sem az árakat illetően, aligha járhatunk. Mindenesetre ezt ne épp a kínai újévet köszöntő felvonulás napján tegyük, mert nem nagyon fogunk helyet találni.
