164 nap Nepálon át
Nepál a világ 14 nyolcezer méter magas csúcsaiból nyolcnak ad otthont, így az ország – miután évszázadokon át elzárva feküdt – 1952-es megnyitása óta a túrázók Mekkája. Ekkor ugyanis Jimmy Roberts hadnagy, a Norgay–Hillary-expedíció egyik tagja meglátta a hegyekhez vezető túrákban rejlő lehetőségeket.
A britnek jó érzéke volt: az általa felkutatott túrák - az Annapurna-masszív körüli, az országot Tibettel összekötő ősi karavánúton haladó túra és az Everest alaptáborához vezető túra – roppant népszerűek: előbbire az idén 60 000, utóbbira 30 000 turistát várnak. Mivel a fenti útvonalak igen kényelmesek, és főszezonban zsúfoltak, így sokan kacsintgatnak ismeretlenebb tájak felé és egyes, eldugottabb helyekre már most is ajánlanak helyi irodák egyéni vagy csoportos szervezett túrákat. Akárhogyan is: a több hét menetelés és csend valóban más világba repíti az utazót és többször átfut az ember fején, milyen lehet vajon itt az élet?
Boustead 2002-ben, egy barátjától kapott e-mailből tudta meg, hogy megnyíltak Nepál addig elzárt, a kínai határ mentén fekvő részei – vagyis szabad az út. Tavaly indult kelet felől, a Kancsendzöngahegytől útban az Everestet tartalmazó Solu Khumbu-vidék felé.
A serpák otthonától a Rolwaling-völgy, a legtöbb jetiészlelés otthona következett, majd az ismert Langtang-vidéket járta be, ahol meg kellett állnia. Az idén vágott neki a maradéknak, mely további 104 nap túrát jelentett, immáron az Annapurna-masszív körül a 5747 méteres Thorung-La-hágón át északra, a két, korlátozott, a tibeti kultúrát még elevenen őrző Mustang és Dolpon át, hetekig szinte végig ötezer méter felett, végül a nyugaton fekvő Darcsula-hegynél kötött ki.
– Volt, hogy két héten át nemláttunk embert – írta Boustead a Nepali Times hasábjain – és az egész túra alatt csupán harminc napon jártunk emberi településen.