Kolostorok, temetők színes világa
Az önálló államisággal soha nem rendelkező tartomány az évszázadok során volt avar és szláv fennhatóság alatt, tartozott a Kijevi Nagyfejedelemséghez, Lengyelországhoz, a Moldvai Fejedelemséghez, az Osztrák-Magyar Monarchiához, hogy aztán a Ribbentropp-Molotov-paktum nyomán Románia és a Szovjetunió, illetve utódja, Ukrajna osztozzon rajta. Tartozhatott azonban bárkihez, élhettek lakosai bármilyen mély szegénységben, a térség igazi gazdagságát mesébe illő tájai, keletiesnek ható, de nyugati jegyeket bőven hordozó kultúrája, nemzeti sokszínűsége jelentették.
A magyarországi turista Máramaroson át, az 1416 méter magas Priszlop-hágón keresztül közelítheti meg legrövidebb úton Bukovinát. De érkezhet a Bram Stoker hőse által is megtett Kolozsvár-Beszterce-Borgói-hágó útvonalon, amely az előbbitől látványban semmiképpen nem marad le.
Kényelmesen és gyorsan repülőgéppel lehet ideutazni, Bukarestből vagy pedig Bécsből, valamivel hosszabb az út a Temesvárról induló, Nagyváradot és Kolozsvárt is érintő, Jászvásár (Iasi) felé tartó vonattal. Bármilyen irányból is érkezne a látogató, okosan teszi, ha azonnal azoknak a festett kolostoroknak a megtekintésével kezdi mustráját, amelyek a világörökség részei.
Rabul fogják ejteni a sok évszázados freskók, a szucsevicai sárga, a moldovicai vörös, de mindenekelőtt a voronyeci kék, amelyek a három leghíresebb kolostortemplom (Sucevita, Moldovita, Voronet) falán uralkodnak, s amelyekben a bibliát festették meg ismeretlen mesterek az olvasni nem tudó pórnépnek. Nem kevesebb élményt nyújt azonban a Putna-, a Humor- és a Dragomirna-kolostor megtekintése.
Elbűvöli a nézőt az a jó ízlés, amellyel a középkori építészek a nyugati gótikát az ortodoxia keleti és a bizánci stílusával ötvözték, hogy arányaiban is páratlan alkotásokat hozzanak létre. Lenyűgöző a voronyeci templom déli falán az Utolsó ítélet című kompozíció, amely az evangéliumi történetnél jóval többet árul el a helyi viszonyokról is. A mennyországba készülők sorában a helyi embereket, papjaikat és fejedelmeiket, a pokolba szántak között pedig törököket, örményeket és zsidókat fedezhetünk fel az ötszáz esztendős munkán.
Pedig az örmény kereskedők és a zsidó földművesek és iparosok prosperitást biztosítottak Bukovinának, amelyből a tartomány minden lakosa részesült. Mára az egykori etnikai sokszínűségnek csupán a nyomaival találkozhatunk. Szeret (Siret) városában, ahol ma már csak két zsidó ember él, megtekinthetjük Kelet-Európa egyik legrégibb és egyben legszebb zsidó temetőjét. Sírköveinek mintázata perzsa, arab, szláv, török és persze héber motívumvilágból merít, a gazdag, csipkeszerű kivitelezés pedig ámulatba ejtő.
Nem lehet kihagynia a vidéket bebarangolónak Szucsáva (románul: Suceava, németül Sutschawa) városát, a régió központját, a Mátyás királyunkkal kortárs Stefan cel Mare moldvai fejedelem által épített várával, örmények által alapított Zamca-kolostorával.
De sok élményt tartogat Radóc (román: Radauti, német: Radautz, lengyel: Radowce, jiddis: Radevits) is, amelynek környékére a XVIII. században, a madéfalvi veszedelem után, az osztrákok elől elmenekült székelyek alapították meg bujdosásuk színhelyeit: Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva. (A bukovinai székelyeket a magyar kormány 1941-ben a Vajdaságba, onnan 1945-ben a Dél-Dunántúlra telepítette.)
