A faszénégető boksa illatától a cseppkőbarlang párájáig
Érdemes hát újból tesztelni: valóban olyan valószínűtlenül sima-e a Hámori-tó vize, mint régen, s ugyanolyan elegánsnak tetszik-e még a Palota Szálló?
Nos, a víz - ha nincs vad szél - csendes, igaz, a csónakázás már nem húsz vagy harminc forintba, hanem annak tíz-tizenötszörösébe kerül. De azért most is akadnak, akik ebbe a romantikus környezetbe hívják meg első randevúra kiszemelt párjukat, s korántsem csak a tizenévesek. Nagypapák vízibicikliznek unokájukkal, meglett asszonyok etetnek vadkacsákat a partról, bakancsos fiatalok indulnak el a tó mellett, fel a hegyekbe.
De vezethet lefelé is az útjuk: a Szent István-barlang cseppkövei feledhetetlen látványt nyújtanak. A több mint egy kilométer hosszú föld alatti üreg első tudományos leírása és elnevezése Kadic Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval ereszkedett le a barlangba. A járóútvonalak kialakítását 1927-ben kezdték meg, és négy évvel később, 1931 augusztusában nyitották meg a barlangot a nagyközönség számára.
Társasjátéknak is pompás élmény végigjárni a túraútvonalként kialakított rövid, alig százhetven méteres szakaszt: noha a szakavatott vezető egy-egy cseppkőformációnak elárulja a fantázianevét, a különleges formájú kúpokba mindenki azt álmodhat bele, ami neki tetszik. A hivatalos elnevezések szerint van itt télapó, alvó medve, anyós torka, mamut foga, rokokó épület, egri minaret, sőt a budapesti Mátyás-templom kicsinyített mását is beleálmodta valaki a cseppkövekbe, de azért mi láthatunk helyettük Csipkerózsikát, denevért, sárkányt vagy épp a szomszéd kisfiú kutyáját - ahogy tetszik.
Az asztmások, allergiás betegek gyógyulni járnak ide: mivel sem pollen, sem por nincs, viszont legalább kilencvenszázalékos a páratartalom, így az itt eltöltött idő után könnyebben érzik magukat a légzőszervi panaszokkal küzdők is.
Lillafüreden járva ne hagyjuk ki a Herman Ottó-emlékházat: a neves természettudós "Peleháznak" nevezett lillafüredi nyaralóját felesége Borosnyay Kamilla tervei alapján építették, s 1951-től a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdonában van. Az első kiállítás 1964-ben nyílt meg itt, s egy átfogó rekonstrukciónak köszönhetően mára az emlékház teljes belseje megújult.
Érkezhetünk ide kisvonattal is: a keskeny nyomtávú vasúti vonalat a múlt század húszas éveiben elsősorban teherszállításra építették, jelenleg azonban már csak utasokat visznek a miskolci Kilián városrészből Garadnáig. Ha azonban a Bükk másik oldala, vagyis Eger felől érkezünk ide, másfajta élményben lehet részünk: a répáshutai domboldalon a csípős őszben már láthatjuk a faszénégető boksák gomolygó füstfelhőit, orrunkban érezhetjük a fojtottan parázsló hasábok semmihez sem hasonlító, savanykás-avarszagú illatát.
S hogy egyéb érzékeink is megnyugvásra leljenek, éhünket a falu központjában lévő, szlovák és magyar specialitásokat egyaránt kínáló bisztróban verhetjük el: ezen a helyen békében megfér egymás mellett a knédli és a fokhagymás sertéscsülök, a marhapörkölt és a szepesi sertésflekken, a juhtúrós sztrapacska és a káposztás rétes.
A jó levegő, a madárcsicsergés már csak afféle ráadás.
