Gyorsan meg kell nézni Észak-Albániát
A kontinens legelzártabb országában járunk. Az albán- koszovói-montenegrói határvidék Európa egyik utolsó felfedezetlen paradicsoma. "Ha bementek a hegyek közé, biztosan találkoztok turistákkal. Elég sok nemzetközi jár erre. Ezen az úton akár tízzel is öszszefuthattok egy nap" - állítja fel a turizmus mércéjét egy albán pásztor a Valbona-völgy egyik falvában. Stoppal jutottunk idáig. Az utolsó járat délután egykor indult a koszovói határ mellett fekvő Bajram Curriból a Valbona-völgy legnagyobb települése, a legfeljebb 200-300 fős Valbona felé. Utána már csak gyalog vagy autóstoppal lehet közlekedni, mint a legtöbb helyen az albán Alpoknak nevezett hegyvidéken. Az elnevezés kicsit sem túlzás. Ugyan a négyezresek birodalmát hiába keressük ezen a vidéken - a legmagasabb csúcs, a Jezerce is "csak" 2694 méteres -, de maga a táj az Alpokra emlékeztet a zöld legelőivel, a fenyvesekkel, a kristálytiszta tavakkal és folyókkal, na meg a nyáron is hófoltos csúcsokkal.
Csak az infrastruktúra elmaradottabb, de miért is lenne fejlett egy olyan helyen, amit az év hat hónapjában hó takar, és nincs rajta átmenő forgalom, mert a völgynek csak egy irányból van bejárata. Aki autentikus élményekre vágyik, jobban teszi, ha néhány éven belül ellátogat erre a helyre. A tengerparti részt már megvásárolták az osztrákok meg a németek, akik a hegyekben is elkezdték a turizmust fejleszteni, szerencsére sokkal kisebb mértékben. A turisták száma néhány éven belül elérheti a kritikus tömeget, és akkor már nem lesz mindennapos, hogy a hegyek között élők meghívnak magukhoz, vagy legalább sajtot, pálinkát és cigarettát hoznak a megfáradt vándoroknak.
Az erősen szabdalt domborzat miatt nagyobb település nem alakulhatott ki a környéken. A régió központja Bajram Curri, az albán függetlenség harcosáról elnevezett pár ezres városka. A település első látásra maga az unalom, ami csak az esti órákban enyhül. Ilyenkor az összes ember kitelepül az utcákra, megtelnek a kocsmák és kávézók, folyik a koszovói Peja sör meg az albán Tirana, és természetesen a helyi ráki. A város szállodája a kommunista évtizedeket idézi, a kétágyas szoba ára 8 euróért baráti, csak éppen gyakran nincs áram és víz.
Észak-Albánia átszelésének legfantáziadúsabb módja a kompozás. A folyóból felduzzasztott Koman-tavon naponta egy komp indul Skodra felé. A háromórás út tökéletes sétahajózás, és csak 3,5 euróba kerül. Innen már csak egy óra vezetés a szerpentineken, fél óra üldögélés a skodrai dugóban, majd egy óra a montenegrói határig, és máris rákerülünk az ismert Európa térképére.
Észak-Albániába többféleképpen lehet eljutni: repülővel Tiranába (50 ezer forint illetékek nélkül), onnan pedig busszal, illetve Montenegróból, Macedóniából vagy Koszovóból helyi járatokkal. A helyi tömegközlekedés olcsó, 1-3 eurónál sosem kell többet fizetni. A hegyek között vendégházakban tudunk megszállni, illetve szinte mindenhol lehet sátrazni.
