Montenegró: széllel, vízzel dacoló sziklafalak
Budva hatalmas strandjain egész nap lüktet a hangos zene, és egyetlen tenyérnyi hely sem marad szabadon. Aki nem csupán a plázson könyököl, hanem mondjuk az óvárosban is sétál, észreveheti, hogy sok ház számozott kövekből áll. Az 1979-es földrengés ugyanis szinte az egész várost megsemmisítette, mindent újra fel kellett építeni. A régi házak alkotóelemeit előbb tehát gondosan összegyűjtötték, beszámozták, leltárba vették, majd később megpróbálták pontosan rekonstruálni őket.
A turisták többsége esténként a tengerparti sétányon, azaz a "gazdag soron" örökítteti meg magát, egy tekintélyes Hummer vagy egy pompás jacht előtt, amelynek fedélzetén olykor Michael Schumacher, Pamela Anderson vagy épp Michael Douglas és Catherine Zeta-Jones pezsgőzik. Roman Abramovics pedig gyakran visszatérő vendég, akinek már saját partszakasza is van itt. A sztárok szívesen keresik fel Montenegrót, ahol minden eladó, és kellő készpénzért cserébe minden kívánságuk teljesülhet.
Az ország másik arca az érintetlen természet. Hajóra szállva és a harsány üdülőhelyeket maga mögött hagyva ugyanis szigorú hegyekkel övezett, csendes öblöket, lakatlan szigetecskéket és tengerbe szakadó, fantasztikus sziklákat talál az ember.
Montenegró talán leghíresebb része a Kotori-öböl, amely kiváló, természetes és védett kikötő, nem véletlenül állomásoztak itt a Monarchia hadihajói is. A teljes öböl 28 kilométer hosszú, és mélyen benyúlik a karszthegységbe. Végig 500- 1700 méter magas hegyek övezik.
Akik dél felé haladva lerövidítenék az útjukat, azaz nem akarják megkerülni az egész öblöt, Tivatnál komppal kelhetnek át. Az itt strandolók meglehetősen merészen, szinte karnyújtásnyira úsznak el a nagy hajók mellett. Bar - a városka neve onnan származik, hogy az olasz parton található Bari városával épp szemben fekszik - a koszovói és albán menekültek átszállóhelye. Ide futnak be a vonatok még délebbről, és innen indulnak kompok Olaszországba, Görögországba, Szlovéniába.
Ulcinj, Montenegró egyik legrégebbi városa 1571-ben 600 algíri kalóznak adott lehetőséget a letelepedésre. Az óváros a hajdani kalózvárral és várfalakkal két fennsíkon áll. Környéke szinte az albán határig lenyúló homokos partszakasz, legnagyobb strandja 13 kilométeres.
A montenegróiak profi vendéglátók, kedvesen fogadják, figyelmesen és türelemmel szolgálják ki a turistákat. Az árakat akár még a legolcsóbbnak is mondhatnánk az Adria mentén, ha csupán a kifüggesztett listákat vennénk alapul. A számlák végösszegét azonban furcsa extrák kerekíthetik felfelé. Vegyük példának a zenés felárat, azaz ha óvatlanul olyan helyre ülünk be vacsorázni, ahol élő zene van, helyből 20 százalékkal többet fizethetünk.
A montenegrói nyaralás tehát a változatosságot és meglepetéseket kedvelőknek ajánlható, akik bírják a mediterrán bájjal fűszerezett balkáni tempót, továbbá tudomásul veszik a helyenként meglehetősen elégtelen infrastruktúrát is, például a rossz utakat és ivóvízhiányt.
Montenegró a Földközi-tenger vidékének egyik legnapfényesebb helye, területe közel 14 ezer négyzetkilométer, amit 650 ezren laknak. Tengerpartja 73 kilométeres, 117, zömében homokos strandja van. Az autózók három útvonal közül választhatnak. Mehetnek Letenyén, Zágrábon és Dubrovnikon keresztül, azaz Horvátországon át. Vagy a horvát Eszék érintésével, Szarajevó felé, vagyis Bosznián keresztül. Esetleg Szeged, Újvidék, Belgrád felől, végig Szerbián át a montenegrói főváros, Podgorica irányába. Utóbbi két útvonal rövidebbnek tűnik a térképen, de az utak minősége miatt semmivel sem gyorsabb, mintha a horvát autópályás utazást választanánk. Így is, úgy is, legalább 12 órát számoljunk indulástól megérkezésig. Szállást fejenként és naponta már 20-60 euróért biztosan találunk.
Nem árt tudni, hogy a montenegrói vámosok szigorúak, élelmiszert például csak korlátozott mennyiségben, és ha nem légkondicionált az autó, csakis hűtőtáskában engednek át a határon.
