Tengerre kell menni!
A testet nem magyarázom, úszni a sós vízben, állni a hullámokat, napozni a parton, esetleg árnyékba húzódva beszívni a friss tengeri levegőt, hallgatni a vízi madarak vijjogását - hát ez önmagában is fél paradicsom. De
a léleknek fontos a látvány. Én szeretem látni a határtalanságot, ahol semmi sincs a tekintet útjában, csak a víz, a habok, a végtelenség. (Bevallom, a Balatonnál is megpróbálom néha, hogy olyan szögből bámuljam a vizet, ahol nem látszik part. A másik part egyébként pazar látvány.)
De a tengerpart az okulni vágyó turistának is fontos. Hiszen oly sokféle kultúra, történet találkozik a kikötőkben. Az európai civilizáció a Földközi-tenger szülötte. Akár a görög, római, vagy a nyugat-ázsiai afrikai, partokat tekintjük. Eközben nem feledkezhetünk meg a szigorú északi, atlanti habokról, ahol viszont a modern civilizáció vette kezdetét. Érdemes a tengerhez menni. Legjobb egy szigeten.