Mallorca: strandok, sziklák, kolostorok
Mallorcán fantasztikus az éghajlat: a legmelegebb napokon sincs több harminc foknál, s télen is 18-2o fokos, kellemes tavasz van. Nem véletlen, hogy a múlt és a jelen hírességei közül többen választották hosszabb-rövidebb időre lakóhelyükként a szigetet: Fréderic Chopin itt kúrálta tüdőbetegségét, Michael Douglas és Catherine Zeta-Jones nyaralót tart fenn az egyik festői öbölben. A Spanyolországhoz tartozó, de autonómiát élvező Baleár-szigetcsoport legnagyobb szigete (a szomszédos Menorcával és Ibizával együtt) többféle kultúra nyomát viseli.
Az őslakók állítólag parittyakészítőként dolgoztak be Karthagónak, a görög ballein (dobni) szóból származik a szigetcsoport elnevezése is. Aztán jöttek a rómaiak, a vandálok, a gótok s az arabok, akik vagy háromszáz évre itt is maradtak. A Spanyolországot egyesítő Katolikus Királyok 1343-ban a szigeteket is a birodalomhoz csatolták. A hivatalos nyelv ugyan a spanyol, de a szigetlakók többsége a katalánhoz hasonló mallorquín nyelvet beszéli, már csak "hazafias megfontolásból" is.
A három sziget közül Mallorca a nagystílű turizmus fellegvára, Menorca a csendesebb, családias nyaralásé, Ibiza, a "bulizós sziget" pedig elsősorban a fiataloké. Mallorcán, főleg a déli, homokos tengerparton rengeteg a többemeletes szállodakomplexum, de északon, a sziklás, festői kis öblökben azért van mód a nyugalmas pihenésre is.
A hatalmas méretű mallorcai repülőtérre szinte minden percben érkeznek gépek, főleg charterjáratok, de megközelíthető fapados járatokkal is, Budapestről például London közbeiktatásával. A legnépszerűbb üdülőközpontok: a sziget északi részén Alcudia, ahol a gyerekeket a strand mellett az izgalmas kalandokat ígérő Hidro-park és Labirintus-park várja, a felnőtteket pedig a római és arab emlékekkel teli csodaszép óváros.
A sziget keleti részén a legkedveltebb a családbarát Cala d'Or, nyugalmas öblökkel, alacsony, fehér ibizai stílusú házacskákkal, délen pedig Magalluf, a partifőváros, égbe nyúló szállodasorokkal, éttermekkel, bárokkal, hajnalig tartó dínomdánommal, pezsgős reggelikkel. A szállodák tiszták, minden kényelemmel felszereltek, de cseppet sem olcsók. A félpanziós ellátáshoz (büféreggeli és vacsora) nem tartozik ital, egy pohár borért vagy sörért 3-4 eurót is elkérnek. Az ásványvíz sem olcsó, s mivel a csapvíz a szigeteken sehol sem iható, szép kis summát erre is tartalékolni kell. A tengerparton külön kell fizetni a napozóágyakért és a napernyőkért, ez naponta 10-12 euró is lehet.
Aki internetezni akar, jó, ha tömött bukszával jön: egy euró általában kétperces csatlakozásra elég. S van még pénzköltési lehetőség bőven: ötven euróért befizethetünk középkori spanyol estre, kalózshow-ra, negyven euróért katamaránkirándulásra, 21 euróért delfinshow-ra (gyerekjegy 14) 75 euróért átugorhatunk Ibizára vagy Menorcára, meglátogathatjuk a híres Sárkánybarlang cseppkőképződményeit, tíz euró ellenében csónakázhatunk a világ egyik legnagyobb föld alatti taván, a Martel-tavon. Számos kirándulást hirdetnek a sziget nevezetességeinek megtekintésére, autóbusszal ez kb. 50 euró, de lehet bérelni autót, motort, sőt biciklit is.
Érdemes elmenni Valldemosába, a festői kisvárosba, bejárni a XIV. századból származó egykori karthauzi kolostor celláit, melyek közül néhányat mindmáig bérbe adnak a vállalkozó szellemű barátok. 1838-1839 telén itt lakott a nagybeteg Chopin barátnőjével, George Sanddal. Itt van a híres zeneszerző zongorája is.
Kedvelt zarándokhely Lluc kolostora, a fekete madonnával, s izgalmas élmény autózni a Calabra szerpentinen a Parreis-szurdok festői sziklaöble felé, ahol húszméteres szikláról ugrálnak a vízbe a kalandvágyó fiatalok. S persze el kell látogatni a fővárosba, Palma de Mallorcára is: megnézni a késő gótikus katedrálist, a XIV. századi, arab hatást tükröző Almudaina-palotát és az arab fürdőt. De vigyázzunk: a délutáni szieszta idején (kettőtől ötig) minden zárva. A délutáni pihenő, mint Spanyolországban mindenütt, itt is szent.
