Kincsek a dóm árnyékában
Összegyűjtésüket elősegítette, hogy a püspökség pontos lajstrommal rendelkezett létük és hollétük felől. Midőn aggasztó módon szaporodtak a hírek a senki és semmi által nem védett egyházi intézményekben elkövetett betörésekről, lopásokról, döntés született, hogy ezeket a tárgyakat ki kell emelni eredeti környezetükből, egyúttal lehetővé tenni a nagyközönség számára is a megtekintésüket.
A másik, nem elhanyagolható szempont pedig az volt, hogy Csongrád és Békés megye falvait, városait ezentúl nem kell végigjárnia azoknak, akik szeretnék közelről látni a múlt magyar egyházművészetének e szegmensét. A bemutatott anyag egy részét olykor korábban is megnézhették persze az érdeklődők, a szeged-alsóvárosi templomban a magyar középkor egy-két tanújának - például miseruháknak - a török hódoltság másfél évszázadát is sikerült átvészelniük.
Láthatók itt azután olyan kegytárgyak is, amelyeket eredetileg főurak készíttettek az általuk birtokolt területek templomai számára. Talán ezeknél a sok esetben nyugat-európai műhelyekben előállított míves daraboknál is értékesebbek - eszmeileg mindenképpen - azok az ötvös- és aranyműves munkák, amelyek földrajzilag ugyan közelebbi mesterek keze alól kerültek ki, ám egy egész faluközösség erejét meghaladó gyűjtés, adakozás eredményei.
A szegedi egyházművészeti gyűjtemény időrendben a XIX. század végéig készült műtárgyakkal, szobrokkal zárul. A nagyon készséges és felkészült idegenvezetők szerint a későbbi időkben is születtek bemutatásra érdemes mesterművek, ám a helyszűke nem ad módot ezek kiállítására.