Sikoly délelőtt, gyerekopera délután
A rossz hír után jöjjön a jó. Ezzel a kártyával 35 múzeumba ingyenesen bemehetünk és ingyenesen használhatjuk a tömegközlekedési eszközöket. Ha éppen autóval megyünk a városba, akkor ingyen parkolhatunk a kártya segítségével. Ezenfelül az uszodákat is fizetés nélkül használhatjuk, illetve az éttermekben és egyéb szórakozóhelyeken kedvezmény jár a kártya tulajdonosainak.
A Munch-múzeumba a belépő például 75 korona lenne kártya nélkül. Így, vagy úgy, mindenképpen menjünk be, mert négyévnyi szünet után újra látható a világhírű norvég festő talán legismertebb képe, a Sikoly. Munch egy-egy témáját több képen is megörökítette, így ezt is. Mégis hatalmas nemzetközi felháborodás tört ki öt évvel ezelőtt, amikor ebből a múzeumból ellopták a Sikolyt, illetve egy másik képet, a Madonnát. A két festmény három évvel ezelőtt megkerült, két éven át restaurálták a műveket, amelyeket tavaly nyáron állítottak ki ismét.
A teremőr kiváló angolsággal magyarázza és mutatja, hogy a nem megfelelő körülmények között eltelt két év a restaurálás ellenére maradandó nyomokat hagyott a Sikolyon. A bal alsó rész például örökre torzult, károsodott. A Madonna jobb kondícióban került vissza a falra. (A múzeumot a rablás után kívül-belül átalakították, betörésbiztossá tették.)
Ha már itt járunk, mindöszsze néhány lépésre van a természettudományi múzeum, a botanikus kert, vagy éppen a hatalmas dínókat is bemutató geológiai és paleontológiai gyűjtemény.
A város másik nevezetessége az új Operaház. A fehér márvány épület tavaly nyár óta üzemel. Az első évad előadásaira 280 ezer jegyet adtak el, ami azt jelenti, hogy a kihasználtság 99,4 százalék! Sokan azonban úgy is megcsodálják, hogy nem hallgatnak meg egyetlen áriát sem. A lenyűgöző formájú, kialakítású építészeti csoda egy év alatt 1,3 millió látogatót fogadott. A félmilliárd euróért épített Operaház művészei között több magyar is található - a kórusban, a zenekarban, a balettkarban, de az énekesek között is akad honfitársunk.
A ház különlegessége a gyerekopera. Döntően tizenéves zenészek játszanak a zenekari árokban, a színpadon hasonló korú énekesek formálják meg a karaktereket - a közönség pedig szintén nagyszűlőkkel és szülőkkel kiegészített gyereksereg. A hangulat hihetetlen, egyedi, szórakoztató.
Ahova szintén el kell menni: a Vigeland-park. Ha szerencséjük van, ugyanazt az idegenvezetőt kapják meg, mint én. A hatodik évtizedének közepén járó hölgy elképesztő alapossággal ismeri a talán legnépszerűbb norvég szobrász, Gustav Vigeland munkásságát. Alkotásairól órákat tud mesélni, mint ahogy a művészről is. A szobrászt nagyra tartja, de az embert, a férfit nem. A nőfalónak bemutatott, leírt mester bizonnyal jót mosolyog valahol távol e sajátos idegenvezetésen.