Ócsa: védett pincék kontyos frizurája
A templomkertben egy kislány földre terített kardigánján ülve a tornyot rajzolja vázlatfüzetébe, a Tájház udvarán a paraszti élet rég nem használt szerszámai pihennek. Belenyugodtak, hogy egy tavasz megint nélkülük kezdődött el a földeken.
Élnek is a lehetőséggel jó néhányan: csendesen szemlélődő turistáktól népes a környék, akik - ha beteltek a mára már öt, műemléki védettséget élvező, öreg portából álló Tájház kínálta érdekességekkel - indulhatnak tovább. Vagy a madárvártához madárgyűrűzést nézni, netán ki is próbálni azt, vagy a természetvédelmi körzet különlegességekkel csábító tanösvényei felé, ahol ugyan a lápos-tocsogós terület egyre kevesebb, de ha szerencséjük van, esetleg még azt is megfigyelhetik, mint próbál elnyelni egy bronzsikló egy termetes varangyot.
A Tájház a kiindulópontja minden helyi úti célnak, már csak amiatt is, mert programot és túravezetőt is jó szívvel ajánlanak. No, meg biciklit is lehet bérelni náluk, óránként hatszáz, egész napra ezernyolcszáz forintért.
A gyalogséta sem különösebben megerőltető, hegymenetre nem kell számítania senkinek, még akkor sem, ha a Kiss János úton a faluból kifelé, az öreg-hegyi pincesorra igyekszik - amely négy kilométerre van a Tájháztól. A mintegy száz - egyesek szerint ennél is több - földbe vájt pince ugyancsak műemléki jelentőségű terület. Az ollóágas, nyeregtetős, nádfedeles pincék közt háromszáz éves is akad. A nádtetők olyanok, mint egy-egy különleges műgonddal megformált, konttyal lezárt, művészi frizura. Igaz - egy arra járó helybelitől tudtuk meg - legalább háromévenként mesterrel kell ezeket a nádtetőket "újrafésültetni", ami esetenként háromszázezer forintot is kóstál.
Különös, hogy szőlőskertet, nyitókapát, metszőollót és háti permetezőt egyet sem látni - a pincék közt mégis vidáman zajlik az élet. A hagyomány szerint a Franciaországból idetelepült premontrei szerzetesek meghonosították ugyan a környéken a szőlőkultúrát, de abból csak a XVIII. század végén építeni kezdett kontyos pincék maradtak meg - a szőlőművelés hagyománya mára végleg elkopott.
Aki elmulasztotta volna, hogy a Tájházban előre bejelentkezzen egy pince belsejének megtekintésére, annak sem kell csalódottan távoznia. Mi is megkértünk szépen egy bográcsozó, mulatozó társaságot, engedjék meg, hogy a meredek gádoron óvatosan learaszolva megnézhessük, mi van a nádtető alatt az agyagba vájva, s ők szívesen kalauzoltak a hordók közt. Még azt is megtudtuk tőlük, hogy amikor az "anyapincét" - mely a gádorból nyílik, s oldalt fiók- vagy oldalpincék szokták kiegészíteni - nagyobbítani akarták, rábukkantak egy másik, öreg pincevájatra is. S inkább abbahagyták a munkát, hogy ne bolygassák a betömődött ősi helyet .
A bort Villányból és Egerből hozatják az ócsai hordókba, de a saját termelésű bor hiánya nem gátolja meg a helyieket - és a helyi pincéket szívesen megvásárló városiakat - abban, hogy a pinceszer hagyományait egy egyesület megalapításával is ápolják. Az egyesület pedig arra is lehetőséget teremt, hogy az érdeklődő turistacsoportok betekinthessenek a különleges föld alatti vájatokba.
Info
Ócsa Budapest felől a Népligetből induló busszal az 50-es főúton, gépkocsival az M5-ös autópályán érhető el, vonaton a Kőbánya-Kispest állomásról Dabas felé közlekedő szerelvényekkel utazhatunk a faluba.
Információt a pincetúráról is a Tájházban, a 06 (30) 948-9150-es telefonszámon kaphatunk.
