Időzítés

A politikában szinte minden az időzítésre fut ki. Ennyiben a politikát, ahogy manapság kinéz, az időzítés művészetének is nevezhetjük. Szilágyi Ákos kentaurbeszél

Egyenruha és jogállam

Abszurd lenne, ha a kaszárnya rendje szerint kellene élnie egy családnak vagy az ipari nagyüzem rendje szerint egy egész társadalomnak, még ha ez az abszurditás olykor meg is valósul.

Kancsal világ

Most a Fidesz feletti uralom a kérdés. Ha Csaba királyfi szavazói kimennek a Jobbikhoz, ugyan mit kezdenek a Polgári Magyarország szavazói az Istenemberrel? A Nemzeti és Polgári Magyarországot együttesen csak Orbán, csak a varázslat tudja kormányozni. De a Polgári Magyarországnak nem varázslóra, hanem hozzáértő, tárgyaló- és döntésképes, együttműködő politikusra van szüksége. Lengyel László írása

Kína, a válság bankára és rabszolgája

Ha valamely ország elmondhatja, hogy jó válsága van, az Kína.

Bocsánatkérések kora

A bocsánatkérés ilyenformán a társadalmi erkölcsi higiéné része: egyfajta önmegtisztulás ez, akár merőben formális, szertartásos, akár pedig megrázóan katartikus jellegű.

 

Amice Degré

"Már négy évtizede múlt, s nem tudom feledni. Gyarmatán úriszék volt; Ambrózy György asztalánál sok vendég ült, s beszélgetés tárgyát képezte egy földmíves esete, ki saját szőlőjéből egy kosárka szőlőt vitt haza családjának; rajtaérték, s Ambrózy György mint földesúr, keményen kívánta megbírságoltatni, példaadás végett.

Szóltak mellette, de többen ellene.  Eh, uraim - mond Ambrózy. - Hogy lehet őt védelmezni, hisz ez épp annyi, mintha a földeken keresztbe rakott búzából vinne haza, mielőtt tizedét leadta volna. Én szerényen beleszóltam, s a különbséget fejtegettem aközt, ha valaki megtizedelés előtt búzát visz haza, s aközt, ha egy kosárka érett szőlővel akar kedveskedni gyerekeinek a saját szőlőjéből, amelyben azok jó és rossz időben egész éven át dolgozni segítettek. Ambrózy erre felütötte a fejét, s iszonyú orrhangon kezdte: '- Amice Degré! Majd ha magáé lesz Gyarmata, vagy lesznek tizedes szőlői, megmondhatja a véleményét, addig azonban csak bízza ránk, hogy miként fogjuk fel a dolgokat."

Így emlékszik vissza Degré Alajos arra, miként torkollta le őt a főispán, amikor húszévesen joggyakornok volt az 1840-es évek elején Temes vármegyében. Degré nem a jobbágyfelszabadításról beszélt, hanem csak a józan emberiességnek adott hangot. A jobbágyság emancipációjától rettegők azonban a rendi társadalom védelmében igencsak rendreutasítóan léptek fel. Degré Alajos hamarosan a pozsonyi országgyűlési ifjak egyik jelese lesz, Kossuth rendíthetetlen híve, a liberális változások egyik előmozdítója. Az akkori hazai liberalizmust a nemzeti függetlenség vágya mellett az egyenjogúsítás láza is hevítette. Az alapvető szabadságjogok megszerzéséről volt szó - de mindenkinek! A nép beemelése az alkotmány sáncai mögé - ahogy akkoriban emlegették -, mert ez elengedhetetlennek tetszett ahhoz, amit ma színéről piacgazdaságnak, fonákjáról pedig kapitalizmusnak hívunk.

De ugyan minek most felemlegetni iskolai tananyaggá laposodott, régi ismereteket? Talán azért, mert a liberalizmus és az iparkodó gazdagodás akkoriban oly szétválaszthatatlannak, szervesen összetartozónak tetsző eszménye, azaz hogy a rendi gátakat le kell bontani a haza üdvét szolgáló szabad és piaci fejlődés előtt, egy idő után elkülönült és kettévált. Kiderült, hogy a piacgazdaság konzervatív eszmék és konzervatív politikai uralom alatt is létezik. Manapság meg, a világgazdaság legújabb megrendülésekor egy újabb, immár hosszan összetartozónak vélt kapcsolat bomlása érződik.

A demokrácia és a kapitalizmus közötti kapcsolat tört meg, írja a szlovén Slavoj Zizek egy, a London Review of Booksban megjelent nyári cikkében. Szingapúrban és Moszkvában, Teheránban és Rómában nyakunkon a tömegtámogatást élvező, autoriter kapitalizmus. Posztdemokratikus kor következik ránk - mondja a szerző. Így lenne? A demokrácia és a kapitalizmus már hosszú-hosszú évtizedek óta - sokszor a tyúk és a tojás elsőbbségének kérdésére degradálódva - egymás nélkül elképzelhetetlennek tetszett. Jó-jó, hallhattuk, vannak fokozatok, fázisok, de a demokratikus viszonyok előbb-utóbb piacgazdaságot alakítanak ki, piacgazdaság meg csak demokratikus viszonyok közt virágzik igazán. Most meg mintha valami posztdemokratikus hangulat lengené be a világot.

A

Már megint valami "poszt"? Nem volt elég a posztindusztriális, a posztmodern, a posztamerikai satöbbi korjelző fogalmakat övező szóáradatból? Persze ha valami változás sejlik fel, ha valami után levőséget érzünk, nem biztos, hogy meg is tudjuk nevezni azt. Márpedig nem csak Magyarországon övezi egyre mélyülő szkepszis a képviseleti demokráciák kitermelte politikai eliteket s az általuk előidézett állapotokat. Ugyan ki várja a ma is feszítő társadalmilag és emberileg otromba egyenlőtlenségek csökkenését az eddig megismert és megélt demokratikus gyakorlattól? A XIX. században a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi alakították az európai állampolitikákat. Az elmúlt századot - de napjainkat is - e szempontból inkább a demokrácia, a vallás és a nacionalizmus formálta. Az általunk ismert és gyakorolt demokráciából ugyanakkor erősen párolog, vagy már el is párolgott az az emancipatórikus hit és tömegtámogatás, ami egykoron globális koreszmévé tette. Legalábbis az effajta demokráciából. A demokrácia azonban az antikvitás óta - ha néha hosszú időre elfojtottan is, de - igen régi, s újító formákra képes vágya az emberiségnek.

A társadalmi igazságtalanságnak érzett ordító esélyegyenlőtlenségekre érzékeny mai Degré Alajos most alighanem azt kapná közbeszólására a fent lévőktől, hogy "na, barátom, ha majd biztosítottad a költségvetési egyensúlyt, s elnyerted a befektetők bizalmát, akkor beszélhetsz, de addig hagyd ránk a dolgot".

Válság - a párizsi Crazy Horse mulató új revüje
Top cikkek
Érdemes elolvasni
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.