Csak két halom maradt a faluból

Orgondaszentmiklós rossz korban rossz helyre épült. A török hadjáratoknak a földvárak nemigen tudtak ellenállni, így szinte akadály nélkül lett a vidék a Török Birodalom része. A hódítás következménye: az alföldi falvak, így a nagykunságiak nagy része elnéptelenedett. Egy 1618-ban kiadott nádori irat mintegy másfél tucatnyi elpusztult nagykunsági településről ír, bár némelyikbe utóbb visszatért a lakosság.

A hódoltság idején elnéptelenedett nagykunsági kun falvak: Kunkápolnás, Ködszállás, Fábiánka, Magyarszállás, Asszonyszállás, Kolbaz, Bó­csa, Orgondaszentmiklós, Hegyesbor, Turgony, Marjala­ka, Kaba, Kuncsorba, Móric, Póhamara. Az első okleveles említését 1521-re datáló Orgondaszentmiklós Karcag határában, a mai Berekfürdő területén volt. Ha pontos a feljegyzés, akkor 1571-ben a falu egy utcával kettéosztott, két sorba épített 29 házból állt.

Az 1971–73-ban folyó régészeti ásatásokon Orgondaszentmiklós déli részén egy templom maradványait tárta fel Selmeczi László. Éppen a karcag-orgondaszentmiklósi ása­tá­sok eredményei hoztak új adatokat a magyarországi kunok életmódjáról, elsősorban építkezési kultúrájukról. Az itteni ásatások során előkerült XIII. századi leletek – így aranyszállal hímzett selyemgallér, bizánci mintára vert bronzpénz, veretes öv és övcsat – a kun viselethez szolgáltatnak szép adalékot. (A leletek a Szolnoki Damjanich Múzeumba és a Karcagi Nagykun Múzeumba kerültek.)

A falu helyén mára csak két kunhalom maradt, a Kis- és Nagy-Orgonda. És egy hiedelem, hogy a halmok különleges kisugárzású helyek.

A cikk a Népszabadság TOP Titkok 2015 c., 100 különleges belföldi úti célt bemutató kiadványában jelent meg. A magazin  megvásárolható digitális formában a Dimag vagy Lapcentrum oldalakon vagy keresd az újságárusoknál!