Korzika: vadmalacok a szerpentinen
Korzika az olasz partoktól alig 80 kilométerre fekszik, így a legegyszerűbb hajóval érkezni a szigetre. A legtöbb komp a sziget legnagyobb városában, Bastiában köt ki. A színes, hangulatos városban azonban nem érdemes hosszasabban időzni. Bármerre indulhatunk, Korzikán nincsenek nagy távolságok. De vigyázat: a számok csalókák. Egy viszonylag rövid távot gyakran csak több óra alatt lehet megtenni: a szigeten nincsenek autóutak, a kanyarokkal teli szerpentineken pedig nemigen lehet száguldozni, sőt az is előfordulhat, hogy az utakon vadmalacokkal vagy más állatokkal találkozunk. A viszonylag lassúbb haladásért viszont bőven kárpótol a lélegzetelállító panoráma, a szinte vad, érintetlen táj.
Akit a tengerparti nyaralás vonz, az délre, Porto-Vecchio felé induljon. A városka egy védett festői öbölben fekszik, és közelében vannak a sziget legszebb, hófehér homokú strandjai. Egyedülálló élményt nyújt Bonifacio, amely a helybéliek szerint a világ legszebb városa. Talán nem is túloznak: a település 65 méter magas fehér mészkősziklára épült, szinte a meredély szélére. Az egymást támasztó házacskák közül az erőteljes hullámverésnek köszönhetően állítólag néha egy-egy le is szakad a tengerbe - igaz, csak 50 évenként. Kikötőjéből érdemes rövid hajóutat tenni. Szardínia mindössze 12 kilométerre fekszik: útközben megállhatunk a több tucat part menti szigetecske egyikénél. Ajaccio történelmi hangulatot sugároz: Napóleon szülővárosában minden a császárra emlékeztet: meg lehet nézni szülőházát, keresztelő kápolnáját, az utakon és tereken mindenütt szobraival találkozunk, sőt néhol még a díszkivilágítás is koronát formáz.
A természet szépségeit kereső turisták számára Korzika igazi eldorádó. A nyugati part igazi csodája a Porto közelében található Les Calanches vörös gránit sziklarengetege bizarr formájú képződményeivel. Az eukaliptuszerdővel szegélyezett portói öblöt és az attól északra elterülő Scandola rezervátumot az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Korzika kétharmada egyébként természetvédelmi terület, a túrázók kétezer méternél magasabb hegyek és vízesések, kőhidak és több száz éves őrtornyok, szurdokvölgyek, és áttetsző vizű hegyi patakok között barangolhatnak.
Korzika igazi vad romantikájával a parttól távolabb, a sziget belső részén találkozhat a látogató. A falvak már-már néptelenek, de a tengerparton sincs nyoma a Földközi-tenger más vidékein megszokott zsúfoltságnak. Bár a 260 ezer lakosú sziget lakói a turizmusból élnek, sehol nincsenek szállodamonstrumok, egyáltalán mindenütt "emberibb", picit lassúbb tempójú az élet. A többség büszkén korz nemzetiségűnek vallja magát, és nem titkolja, hogy Franciaországtól elszakadva, független korzikai államot szeretne. Mindenesetre gyakori látvány, hogy a kétnyelvű helységnévtáblák francia felirata le van festve, és csak a korz nyelvű olvasható. A piacokon a helyi sonkákon, kecskesajtokon, mézen, vaddisznópástétomon és más ínyencségek feliratain nem az áll, hogy francia termék, hanem az, hogy korzikai. Nagy hagyománya van például a gesztenyéből készült különleges ételeknek és italoknak, így a lekvárnak, sörnek, méznek, likőrnek. Nem lehet kihagyni a helyi borokat, mindenekelőtt a gyümölcsös ízű korzikai rozékat sem.
Akár a Livornóból induló kompjáratot, akár az átszállással járó repülést választjuk, a szigeten mindenképpen szükség van autóra, amelyet viszonylag olcsón lehet bérelni. Bár sosincs nagy zsúfoltság, a főszezonban érdemes jó előre lefoglalni a szálláshelyeket.
