Világutazók és mások

Sokféle világutazót ismertem meg, mióta az Utazást szerkesztem. Volt persze közöttük olyan is, aki nem számolta a pénzt, s az utazásban a fényt és a presztízst kereste. Volt olyan is, akinek a fő célja az volt, hogy kipipálja térképén a lehető legtöbb nevezetességet. De ők voltak kevesebben. Sokan vannak, akik egész évben arra keresnek, hogy eljussanak a dél-amerikai piramisokhoz, vagy az afrikai esőerdőkbe. Megismertem olyan utazókat, akik Délkelet-Ázsia szerelmeseiként keresték fel a dzsungelvárosokat. Mások Indiát járták be azért, hogy az ottani emberek életét megismerhessék. Régen beszéltem már azzal a levelezőbarátommal, aki pár éve otthagyta a jól jövedelmező brókerállást Londonban, hogy egy lakókamionban végigutazza Dél-Amerikát.

Nem mindenki teheti ezt meg. Én például biztosan nem. Az viszont vigasztal, hogy itt a közelben is rengeteg látnivaló, tapasztalnivaló vár még ránk. Az meg különösen jó, hogy nem egyedül utazom. Elhiszik ugye nekem, nincs annál nagyobb öröm, mint amikor az ember (szülő) a gyerekeivel együtt lát újat, érdekeset. Várakat, városokat, különös természeti jelenségeket, kóstol új ételeket. Ez majdnem olyan jó, mint Nyugat-Pápua esőerdeiben kóborolni.