Polgári palotától bérházak konyhájáig
Fáy András így üdvözölte a gázvilágítás szükségességét bizonygató városatyák ténykedését: "Óriási léptekkel halad előre Pest, minden év közelebb hozza Bécshez" - miközben Jókai a Nemzeti Színház világításáról ekképp nyilatkozott 1837-ben: "Ennek a gáznak egy kicsit áporodott savanyú káposztaszaga volt, de eltűrtük, nemzeti büszkeségből."
A Fővárosi Gázművek Zrt. Köztársaság téri központjában - amelynek helyén, az akkori Lóvásár téren, az első pesti gázgyár felépült 1856-ban - most múzeum is várja az érdeklődőket, ahol a gáz tündökléséről mindezeken kívül sok más is kiderül. Köszönhetően egyebek között Gulyásné Gömöri Anikónak, akiről tudni kell, hogy családi indíttatásból vállalkozott a múzeum megteremtésére és gondozására. Édesapja, Gömöri Géza, a Gázművek korábbi vezérigazgató-helyettese ugyanis úgy rendelkezett, hogy a világítógázról az olcsóbb (akkor épp olcsóbb) földgázra való áttérés során kiérdemesült régi készülékeket össze kell gyűjteni, nem szabad kidobni semmit. Már csak azért sem, mert a régi készülékek alkatrészeit a felújításnál hasznosíthatják. Így maradhatott meg a későbbi múzeum gerince: konyhai tűzhelyek, kis és nagy vízmelegítők, fürdőkályhák, gázkandallók, korabeli mérőkészülékek, térképek a belső kerületekben kiépített csőhálózatról, megjelölve rajtuk a gázlámpák elhelyezkedése. Igaz, gázlámpák a gyűjtéskor már nemigen akadtak, egy részük Bécsben tűnt fel később, hangulatos korfestő elemeként egy-egy térnek.
A gázt 1880-ig szinte csak világításra használták, a háztartásokban lassan terjedt el, de nem volt megállás. "Gázzal világítok, sütök, főzök, vasalok!" - hirdette a szlogen az 1820-as évekbeli plakátokon, a pestiek pedig százával özönlöttek az előbb a Károlyi-palotában kibérelt, majd a Gázművek Rákóczi úti központjával bővült bemutatótermekbe, hogy tanulmányozzák a gázkészülékekkel működő mintakonyhákat. A Pesti Hírlap 1935 karácsonyán lelkesen üdvözölte, hogy a gázzal működő hűtőszekrények megjelenésével nem kell többé a jegest lesni az ablakból, a bérházak mosókonyháiban pedig korszerű gázmosó üstök könnyítették meg a háziasszonyok életét.
Noha Weiss Manfréd csepeli gyárában az 1920-as évek végétől gyártották a különböző gázkészülékeket, a kiállított eszközök leginkább az 1980-as és az azt követő évekből valók. Különlegességnek számít egy 1857-ből való kandalló, mai szemnek azonban látványosságszámba megy egy mégoly hétköznapinak számító, vörösréz köpenyes fürdőszobai vízmelegítő is. S habár a gázmérő órák inkább csak a szakmához értőknek mondanak valamit, kiderül, hogy köztük is akad kuriózum: az Elster ipari vizes mérő például, amely 1912-ben a világ egyik legnagyobb gázmérőjének számított.
Az 1940-es évekből való mintakonyhánál a laikus nézelődők, gyakorló háziasszonyok pedig kiváltképp hosszabban időznek. Ez az a hely, ahol gázzal üzemelt a vízmelegítő, a hűtőszekrény, a tűzhely, de még a vasaló is.
Info
A gázmúzeum a Köztársaság tér 20. szám alatti épületben hétfőnként 9-14 óra között fogadja a telefonon előzetesen bejelentkező látogatókat. Gulyásné Gömöri Anikót keressék nyitvatartási idő alatt, a (06-1) 477-1126-os számon.
