Utazás karosszékben - űrtérképek, űrfotók a képernyőn
Keveseknek adatik meg, hogy űrhajóból tekintsenek a Földre. Legalábbis a valóságban. Mert a képernyő - amennyire ezt egy számítógép képernyője megteheti - sokaknak kínálja az utazásnak ezt az Ikarosznak még nem sikerült, legtöbbünktől ma is csak álmodott módját. A maps.google.com betűsor bebillentyűzésével elénk tárul a világ. Műholdak készítette felvételeken. És ezeket nagyíthatjuk is annyira, hogy a műholdtávlattól madártávlatig közelítsünk tengerre, városra, sivatagra.
Mondjuk, Párizsra. A képernyőtérképen könnyű megtalálni a városközpontot, utána pedig már csak egy kattintás, hogy fotón jelenjen meg - például - a parányi, inkább csak az árnyéka jelezte Eiffel-torony. Aztán nagyítjuk a képet, és az "öreg hölgy" hosszú, délutáni árnyéka már rá sem fér a monitorra. Újabb kattintásra már a torony lába is kilóg a képből. Csak a csúcs és a körbefutó kilátóterasz látszik. A teraszon mákszemnyi emberek, szintén hosszú árnyékokkal. Helikopterből, hőlégballonból a valóságban is ekkorának látszhatnak.
Más furcsaságot kínál Alaszka fővárosa. A negyedmillió Anchorage-nak a nemzetközi forgalmat szolgáló két repülőterén óriásgépek várnak indulásra. A kettő között a szabdalt partvonalú Hood-tó. A parti házak legtöbbje előtt keresztformák. Ha közelítünk hozzájuk, kiderül, hogy nem stégek vagy csónakkikötők, mint vélnénk, hanem vízről fel- és vízre leszállni képes repülőgépek. A kis távolságra szóló - ha úgy tetszik: alaszkai belföldi - közlekedésben praktikusabbak a gépkocsinál.
Afrikában bűvöletes a magasban hóval borított, kráter koronázta Kilimandzsáró. Nem kevésbé a Teleki Sámuel felfedezte, a műholdképen koromsötét vizű, 300 kilométer hosszú Rudolf-, mai nevén Turkana-tó. A Serengeti Nemzeti Park szavannáin "egerészve" pedig a sok ezer apró pontocskában állatcsordák egyedeit fedezhetjük fel.
Ausztrália kellős közepén épült Alice Springs. A házak zömének tetején - hol másutt, ha nem e sivatagba települt városban - napelemtáblák csillognak. Ez okból sem lenne rossz fűtésszámlát cserélni az ott lakókkal.
Nyáron Ulánbátorban is meleg van. A mongol főváros műholdképén a régi és az új együttélésének példáját látjuk. A központ panelnegyedeitől távolodva a szögletes építmények tövében egyre több világos köröcskét látunk. Jurták. Tavasztól őszig még mindig kedvesebb a téglánál, a betonnál. És a tulajdonosoknak alighanem igazuk van. A honfoglalás után sok magyar előkelő is - noha már volt szilárd háza - a becsben megtartott jurtát választotta.
És kalandozhatunk tovább a Tűzföldtől Tokióig, a Niagarától az egyiptomi piramisokig, a Fidzsi-szigetekig, akármeddig. Ha pedig nem elég a műholdkép, a madártávlat, újabb kattintásokra felszínen készült fotókat varázsol elénk a képernyő. Ennél jobb, több csak az lenne, ha személyesen tapasztalhatnánk meg öt világrész megannyi csodáját.