Tavaszi szigettúra az adriai Mljet-expresszel
A dalmátok szerint Mljetre akkor megy el az ember, ha elege lesz a nagyvilágból, ha tökéletes csendre, nyugalomra vágyik. Talán nem véletlen, hogy a rómaiak száműzöttekkel népesítették be a Dubrovnikhoz közeli szigetet, habár sokak számára már akkor is üdüléssel ért fel ez a büntetés.
A legendák szerint egy számkivetett fiatal római annak idején különleges fenyőágat küldött haza innen az apjának, amelynek egyik végére madárfészket, a másikra pedig egy szép kagylót kötözött fel. Így tudatta szüleivel, hogy egy gazdag és igen érdekes helyre vetette a sors. Állítólag ez volt Kalüpszó nimfa szigete, ahonnan Odüsszeusz is csak hét év múlva szabadult el.
Mljetet legtöbbször "leg"-ként emlegetik, a legendás tengerkutató Jacques Cousteau például a föld egyik leglátványosabb búvárparadicsomának nevezte, az amerikai Time magazin pedig a világ 10 legszebb szigete közé sorolta be. Azt, hogy a legzöldebb jelzőt is megérdemli, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 100 négyzetkilométernyi területének 72 százalékát erdő borítja. Valami mindig virágzik, illatozik errefelé, így a nevét a latin mellitusz, azaz mézes szóból nyerte.
A nyugati csücskén található, 1960 óta védett nemzeti park két különlegeses tavat rejt: a nagyobbik (veliko jezero) 145 hektárnyi, a kisebbik ennek hatoda. Első pillantásra úgy tűnhet, teljesen elzártak a tengertől. De ha megnézünk egy részletes térképet, akkor rögtön kiderül, hogy a nagyobbat az Adriával, illetve a két tavat egymással kis csatornák kötik össze. Dagálykor sós víz áramlik a tavakba, apálykor pedig édesvíz a tengerbe. A nagyobbik tó közepén egy kicsi, immár lakatlan sziget áll, Benedek-rendi kolostorral, amelyben hat évszázadon keresztül dokumentumokat, krónikákat másoltak szerzetesek.
A mai szigetlátogatók ugyanolyan magányt élvezhetnek, mint egykoron a barátok. Mljet sétaútjain órákig lehet kószálni úgy, hogy biztosan nem jön szembe senki. Helyiek se nagyon háborgatják a turistákat, a Dubrovniki Köztársaság ideje alatt (1345-1808) ugyanis szigorúan védték az itteni erdőket, emiatt nem engedtek senkit letelepedni, építkezni a szigeten, ahol ma is csak 10 falucska található.
Aki tavaszi napsütésre és üdezöld színekre vágyna a téli szürkeség után, az Zágrábon át Ravcsáig haladhat autópályán Horvátországban, onnan irány a Peljesac-félsziget déli partja, Sobra kikötője, ahonnan 45 perces kompúttal lehet átjutni Mljetre. Szállást Pomenában vagy Babino Poljéban érdemes keresni, ilyenkor pedig akár még 20 euró/nap/fő áron is találhatunk.
A sziget bebarangolható lélegzetelállító szerpentineken magabiztosan kanyargó oldtimer buszokkal is, melyeket a helybeliek némi iróniával "Mljet-expressznek" neveznek. Már csak azért is érdemes ezt a közlekedési módot választani, mert Pomenában kihagyhatatlan az a messzi földön híres fűpálinka, melyet a helybeli szálloda egyik pincére, Biskup készít.
A travarica horvát nemzeti ital, törkölypálinka az alapja, amiben legalább egy hónapig gyógy- és fűszernövényeket - csipkebogyótól rozmaringon, kamillán, édesköményen, zsályán át a levenduláig - áztatnak. Biskup itala majdnem sárga színű, titkos receptjét századok óta őrzi és örökíti generációkról generációkra a családja. Csupán annyit árul el róla: az sem mindegy, hogy a palackokba milyen díszítő növények kerülnek, hiszen még azok is "csiszolnak" egy kicsit a pálinka ízén.
