Budapest környékén autók akadtak el a hirtelen lezúdult esőben

A Budapest környékére hétfőn hajnalban lezúdult csapadék nyomán nyolc alkalommal riasztották a tűzoltókat.

Mikulás-várás budapesti fürdőkben

Aki gyakori vendég a téli Széchenyiben, az december első hétvégéjén a megszokott fürdőköntöst és papucsot akár tánchoz szabott bikinire is cserélheti.

Hantás Flóra magáért beszél

Olyan krémest, amilyet a tabáni Ruszwurm cukrászdában készítenek, sehol másutt nem kapni.

Zöld, kék és sárga lepkeszárnyak

A Föld valamennyi ruhatervezője összefogva sem tudna színpompásabb kollekciót bemutatni annál, mint amilyet a lepkék - folyamatosan és tervező nélkül - produkálnak.

Séta Soroksár zöld kertjében

Ha valaki ebben a hatvanhektáros soroksári botanikus kertben sétálgat, egyúttal a világot is bejárja.

 

Malomiparunk szíve volt

A XIX. század derekától sok-sok évtizeden keresztül a Soroksári út volt a magyar malomipar fővárosa. A hatalmas épületek ma - jócskán átalakítva - lakóházként, irodaházként szolgálják a jelent, egyiküket, a legtovább üzemben lévőt pedig a múlt esztendőben le is bontották.

A malommúltat érdemben csupán egy függőleges épületszelvény idézi a 24. számot viselő épületkomplexumban: ott működött 1866-tól 1939-ig a valamikori - fénykorában naponként 500 tonna búzát megőrlő - Concordia Gőzmalom.

Malomipari Múzeum első szintje a régebbi múltra emlékezik. Több ezer éves őrlőkövek, kétkezes mozsarak, majd egyetlen kőből faragott és több részből összeabroncsolt malomkövek s évszázados, a víz erejét hasznosító hajómalmok makettjei mutatják, hogy eleink milyen találékonyan küzdöttek meg aratás után is a mindennapi kenyerükért.

A XIX. és a XX. század már a különféle gépek kora. Bár - amint ezt Sebők Tibor, a múzeum vezetője magyarázza - az állati erővel működtetett szárazmalmok, a szélmalmok meg a vízimalmok a gépi malomipar árnyékában is dolgoztak még nagyon sokáig.

A jövő persze a nagyobb malmoké volt. Széchenyi István 1839-ben alapította meg a Pesti Hengermalom Társaságot, hogy két esztendő múlva elinduljon az akkor Európa legkorszerűbbjei közé számító üzem gőzgépe. A hazai földeken termett kiváló minőségű búza és az egyre jobb őrlési technika malomipari nagyhatalommá tette Magyarországot. Ebben nem kis részük volt a nálunk letelepedett külföldi és hazai mérnököknek, feltalálóknak. A múzeum eredeti faoszlopos-mestergerendás felsőbb szintjein bemutatott gépek nem kis része az ő munkájukat dicséri. A gabonamagot több - akár 30-40 - munkafázison keresztül lisztté és korpává szétválasztó, aprító hengerszékek névadó alkatrészét, az őrlőhengert Mechwart András tökéletesítette.

A múzeum látványos tárgya az Osztrák-Magyar Monarchia idejében készített térkép is. Ez azt mutatja be, hogy az ország különböző vidékein milyen volt a búzák minősége. A bécsi tőzsde ezzel segítette a gabonakereskedelmet. A legjobb búzák akkoriban a Tisza völgyének Szolnok alatti részén, Békésben és Csongrádban teremtek. Sebők Tibor hozzáteszi: az azóta nemesített fajtáknak köszönhetően a másutt termett búzából is jó lisztet őrölhetnek.

Info

Malomipari Múzeum, Budapest IX., Soroksári út 24.

Nyitva tartás: hétfőn és szerdától péntekig 9-14 óráig, előzetes bejelentésre (telefon: 456-3460)

Belépődíj nincs

Magyar nyelvű tárlatvezetés van

Top cikkek