Jókai-nyomok Komáromban
A bevezetőt Mácza Mihálytól, a komáromi Duna Menti Múzeum történészétől kölcsönöztük, aki e mondatokkal kezdte azt az általa írt, gazdagon illusztrált tájékoztató kiadványt, amely 2002 májusában, a komáromi Jókai Múzeum megnyitásának alkalmából készült el. Szerencse, hogy így történt, hiszen meglehetősen tétován kezdtünk neki, hogy Jókai nyomát felleljük szülővárosában - ez a könyv lett az útikalauzunk.
A turisták által gyakran látogatott múzeumot az Erzsébet hídról, immár a szlovák oldalon jobb felé lekanyarodván, a Nádor utcába betérve el sem lehetett volna téveszteni - ott áll előtte az író 1937-ben felavatott, majd 1947-ben eltávolított, végül 1953-ban eredeti helyére ismét visszakerült, különös történelmi kalandokat megélt bronzszobra is. Ehhez a szoborhoz helyezik először koszorúikat a március 15-i megemlékezések résztvevői, májusonként a várostól búcsúzó, ballagó gimnazisták hozzák virágaikat, csakúgy, mint az íróra mindmáig szívesen emlékező közönség - tudtuk meg.
De hogy merre leljük Jókai szülő- és nevelőházát vagy a református kollégiumot, ahová apja kezét fogva először ment iskolába, azt bizony nem is sejtettük. Nem egykönnyen találtunk rá a Zichy-palotára sem, főleg, mert a keresését az Európa-udvar felső végében kezdtük. Az Európa-udvarban pedig a látogató úgy el tud keveredni a tornyos kávéházak, butikok, üzletek, éttermek, korzózó diákok és babakocsis kismamák kavalkádjában, hogy jobban se kell. Valaki rámutatott egy a belső udvarból nyíló árkádra, amelynek kopott, homályos belsejéből lépcső indult felfelé, éppen a várostörténeti állandó kiállítás helyszínére, amely egyben maga a Jókai Múzeum is.
Ott pedig sikerült mindjárt Mácza Mihállyal találkoznunk, akinek jóvoltából a helytörténeti kiadvánnyal a kezünkben járhattuk tovább komáromi utunkat, Jókai nyomában. Előbb azonban, ha ezúttal kissé sietően is, megnéztük a gazdag, szép és ötletes kiállítást, amelyet szíves figyelmébe ajánlunk minden átutazónak: hétfő kivételével naponta 9-16 óra között látogatható.
Az író maga faragta sétapálcájának, íróasztalának, Feszty Masa által festett portréjának, kézírásának képével indultunk tovább, az imént látott kiállítás keltette hangulatban felidézve, milyenek lehettek az utcák az írófejedelem születése idején.
Révkomárom - akkor még valóban ez a neve, ma inkább csak a két Komárom megkülönböztetése miatt emlegetik így - Magyarország egyik legvirágzóbb kézműves- és kereskedővárosa, az ország gabona- és fakereskedelmének központja. Négyszáznál is több rác gabonakereskedő járatja búzával rakott hajóit az Al-Dunától az osztrák tartományokba, csattognak a hajóácsok bárdjai, a fakereskedők alkudoznak a Vág vizén leúsztatott tutajok szlovák tulajdonosaival a fa árára, épül a Monarchia legnagyobb erődrendszere, a kincstár felvásárolja az erődök vonalába eső telkeket, az ügyesek a megfelelő telekvásárlással vagyonokat nyerhetnek. Jellegzetes viseletükről messziről felismerni az ezüstgombos mentét viselő szekeres gazdákat, a takácsokat, a molnárokat, a szabókat és a csizmadiákat - kiknek alakjai később mind ott vannak Jókai regényeiben és elbeszéléseiben. A legsikeresebb rác gabonakereskedő, Domonkos János az arany emberként ismert Tímár Mihály alakjában kel életre Jókai tolla alatt, de szinte nincs is olyan írása, amelyben ne lenne ott a városból valaki vagy valami: egy-egy rendkívüli esemény, egy figura, egy szín, egy hangulat.
Jókai szülőháza a Vármegyeház utcai épület, amelyet apja, Jókay József ügyvéd Kacz Józseftől bérel: ide hozza feleségnek a banai földbirtokos lányát, Pulay Máriát, s ide születik 1825. február 18-án ötödik gyerekként Jókai, aki azonban csupán másfél évet tölt e házban - amelynek az azóta a helyére került újabb épület falán emléktábla jelzi a jeles eseményt.
Ahol felcseperedett, s 1826-tól 1842-ig nevelkedett, nevelőházként tartják számon Komáromban. Ennek építésében boldogan segítettek a Móricz nevű szekeres gazdák, mivelhogy Jókayék a legkisebb fiút "az ő nevükre" keresztelték. Kár, hogy a nagylelkű szekeres gazdák ideje végleg elmúlt: a nevelőház helyén álló épületet igen siralmas állapotban találjuk. Sitt- és építőanyag-halmok hevernek az udvaron szerteszét, s térdig kell gázolnom az elszáradt gazban, hogy odajussak a falmaradványhoz, amelynek vörös márványoszlopai körül keringve ismételgette a kisdiák Jókai a feladott diszciplinákat.
