A világjárók köztünk vannak

Megtudtam F. Zsolt beszámolójából, milyen az, amikor az utazó véletlenül egy katonai puccs kellős közepén érkezik meg egy távoli szigetországba. Néha-néha kapok életjelt egy másik magyartól, aki, miután bejárt néhány olyan országot, amelyet a szervezett turizmus következetesen elkerül, letelepedett Ázsia közepén. Azt írta egyszer, hogy kocsmáros lett ott.

Vannak másfajta világjárók: újságírók, akik a maguk rendszerét követve járják be a távoli tájakat. Néha be is számolnak erről itt. Az egyik India-imádó, a másik a földrajzi, geológiai érdekességek szakértője. A harmadikat inkább a politika izgatja fel, s keresi a konfliktusövezeteket. Szívesen olvasom ezeket a beszámolókat. Ők ugyanis sokszor helyettünk is útra kelnek, bejárják a távoli tájakat, hátizsákkal, lélekvesztőn vagy gyalog mennek. Csodálom és irigylem őket, mert e messze-messze tájakra én biztos nem jutok el már. De talán ön, tisztelt olvasó, esetleg útnak indul?