Omán, ahol a teve Isten ajándéka
A változást a mostanra már elaggott, ám az idő tájt fiatal szultán rendelte el. Kábusz oxfordi tanulmányait befejezve a hetvenes évek elején hazatért, s megpróbálta rávenni apját, a középkori despotizmust fenntartó Szaidot mérsékelt reformpolitika bevezetésére. Amikor ez nem sikerült, csendes puccsal magához ragadta a hatalmat, és fokozatosan megnyitotta az országot a külföldi látogatók előtt is.
A tömegturizmus máig gyerekcipőben jár a Szaúd-Arábiával és Jemennel határos országban, de a kormány bátorítja az idegenforgalom fejlesztését, s komoly pénzforrásokat fektet az iparágba. Látványos beruházásnak számít a főváros, Maszkat melletti Szidabban létrehozott, 250 hajó befogadására alkalmas jachtkikötő, valamint a szállodaprogram. Mára az ország legfontosabb pontjain korszerű hotelek épültek, de még a gyéren lakott vidékeken, sőt a sivatag kellős közepén is akadnak motelek és üdülőházak. Magyarországról öt és fél órás repülőúton lehet eljutni az Ománba. Akciós áron 353 ezer forintért hozzájuthat az ember egy hétéjszakás, félpanziós ellátást nyújtó, ötcsillagos szállodai szobát ajánló úthoz, gyakoribb a 450 ezer forintos ajánlat.
Pár éve egy fiatal magyar lány ománi útinaplójában olvastam az alábbi mondatot: "Marco Polónak éreztem magam, amint egy félig nyitott, lapos tetejű beduin sátor szőnyegén ejtőzve, a közösen elfogyasztott arab vacsora után élvezettel szívtam a vízipipából az illatos sheeshát. Más sivatagi országgal ellentétben Ománban semmilyen veszély nem leselkedik az utazóra. Nincsenek kígyók, sem skorpiók, úgyhogy a turista nyugodtan hajthatja álomra a fejét. A helyiek szerint nincs pihentetőbb dolog, mint a sivatagi szabadban aludni. Ki tudja, miért, ötórányi alvás után az ember úgy ébred, mintha átaludta volna a napot.
Az öböl menti nomád népek évszázadokon keresztül szoros kapcsolatban éltek a természettel, és mindig is nagyra tartották a növényeket hasznosságukért, szépségükért, illatukért és gyógyhatásukért. A legfontosabb, legnagyobb tradíciókkal rendelkező növényük a datolyapálma, illetve ennek termése, a datolya. Ha másutt kenyérrel-sóval köszöntik a vendéget, Ománban frissen szüretelt datolyával kínálják. Az őslakos beduinoknál a datolya mindennapos étel volt a hal, a tevehús és a tevetej mellé. A régi omániak Omm al Faqirnak, a szegények anyjának hívták a gyümölcsöt, mivel nemcsak finom, de igen hasznos is. Mintegy kétszáz fajtája honos az országban, s különlegességét magas, 70 százalékos cukortartalma adja. Nincs olyan része a gyümölcsnek, illetve fájának, amit ne használnának fel. A datolyát frissen vagy aszalva fogyasztják, de mézet is készítenek belőle. A fa leveleiből kosarat vagy árnyat adó ereszt fonnak, kérgéből kenu, s egyéb faáru készül, elszáradt ágas-boglyas kinövéseit seprűnek használják, a finomabb részekből pedig tisztálkodásra alkalmas szivacsot készítenek. Hölgyek, figyelem! A beduinok szerint a datolya porzója olyan erővel bír, mint a férfiember magja, így azt tanácsolják, nők csak óvatosan szagolgassák a növény porzóját.
Ománban nem legelésznek zebracsordák, s nem leselkedik rájuk oroszlán sem. Omán békés vidék, tevék, kecskék és kisméretű, de annál finomabb húsú birkák bóklásznak a sivatagi beduin sátrak közelében. A teve külön fejezet az itteniek életében. A beduinok ata Allahnak, Isten ajándékának nevezik a dromedárt, amelyet évszázadokon át nemcsak szállításra használtak, hanem a legfontosabb tej- és húsforrás volt számukra. Emellett a szőréből sátrat, takarót és tarisznyát szőttek, bőrében vizet vagy tejet tároltak, trágyáját pedig tüzelőanyagnak használták. Mostanában pedig - éppen a külföldi turisták szórakoztatására - versenyállatként is egyre népszerűbb. Az egyik legnépszerűbb arab sport, a teveverseny sztárjaivá léptek elő a sivatag hajói, a győztesek nagy értékű pénzjutalommal gazdagítják tulajdonosaikat.
Omán adja az ókor legbecsesebb kincsét, a szertartásoknál használt tömjént, amelyet hajdanán Sába királynője vitt Salamon királynak. Az Omán déli részén fekvő Dzofárból származó tömjén tulajdonképpen bizonyos fafajták által kiválasztott gyanta, amit speciális bemetszések révén nyernek a fa kérgéből. Ezek a fák Ománon kívül csak Jemenben és Szomália északi részén élnek.
