Radar, szonda a sípályákon
A pályaüzemeltetők számtalan eszközzel próbálják megszüntetni a fő veszélyforrásokat, így a terepgondozással, a felvonók üzembiztonságának, kényelmesebb használhatóságának biztosításával, figyelemfelkeltő, a veszélyeket jelző táblákkal próbálják könnyíteni a lesiklók dolgát, és megoldásokat keresnek a renitens, ön- és közveszélyes megmozdulások megakadályozására is. Svájcban, Olaszországban például több pályán is sebességkorlátozást vezettek be, radarokat telepítettek, és egyre több helyen megjelent a sípályarendőrség. Nemcsak a száguldókra, hanem más huncutságokra is figyelnek, így például a pályaelhagyókra vagy a közveszélyesen cikázókra, előzgetőkre, az ittasságra, és ahol kötelező, ott a bukósisak hiányára is figyelnek. Nemcsak figyelmeztetnek, büntetnek is. Olcsón megússza az, akitől csak a bérletet kobozzák el, de egyes svájci lejtőkön a pályarendőröknek joguk van akár 20 000 svájci frankos (3,2 millió forint) bírságot is kiszabni a renitensekre, a 2-300 frank pedig átlagos összegnek mondható.
Az alkohol is a figyelem középpontjába került. Immár szondára is lehet számítani a lejtőkön. De ki ne tapasztalta volna, hogy a kora délutáni órákban felgyorsulnak az események az addig kiegyensúlyozott ritmusú pályákon. Úgy két óra tájban rendszerint ellepik a lejtőt a szemmel láthatóan önkontrollt nélkülöző száguldozók, akik a "hüttékben" tettek szert magabiztosságukra. Ilyenkor tanácsos a szélekre húzódni és "hátsó" szemünket, fülünket élesre állítani.
Amúgy normál körülmények között is állandóan fel kell készülni a váratlanra. Még ha mindenki be is tartja a sí-KRESZ-t, amelynek egyik legalapvetőbb előírása, hogy a hátulról érkező kötelessége az előtte haladó biztonságának megóvása, számtalan meglepő helyzet adódhat. Így egyre több az extrém, vagy csak általunk kevéssé ismert eszközökön csúszkáló "támad": a snowboardosokkal többségünk már megbarátkozott, de az ufóként száguldó bringások, gumicsónakos és kerékgumis raftingolók vagy a szemre csodás íveket húzó, ám az egész pályát lefoglaló telemarkosok mind előfordulhatnak a békésnek tűnő lejtőkön. És akkor még nem beszéltünk a tilosba tévedő szánkózó gyerekekről vagy a gazdájuktól elszökött, megzavarodott kutyákról. Figyelem, lélekjelenlét és nem utolsósorban előzetes testmozgással megalapozott fizikai erő kell ahhoz, hogy megússzuk az ilyen találkozásokat.
A balesetek 70 százaléka egyébként napsütéses időben, széles pályákon, nedves, tapadós hóban következik be. De a frissen simára gyalult terep is könnyelműségre ösztönöz, a tojásformát imitáló, gátlások nélküli, ám elég tudással nem rendelkező kamikazék akár szőnyegbombázással felérő kárt tehetnek. Délután pedig az ártalmatlan, lapos, kék pályák a fáradtság miatt felérnek egy fekete megpróbáltatásaival. Ilyenkor könnyen szétcsúszik a láb, és a rendszerint keskeny erdei levezető utakon tragikomikus, de néha tragikus tömegkarambolok alakulhatnak ki.
