Törökország: az ezer forrás országa
Meleg vízű forrásainak köszönhetően Törökország már az ókorban is wellnessparadicsomnak számított. A geotermikus zónák és a vizek magas ásványianyag-tartalma révén Törökország ma is a hét vezető termálnagyhatalom közé tartozik. A legtöbb fürdő a Márvány-tenger régiójában és az Égei-tengernél található. Ezek könnyen megközelíthetőek a turisztika központjának számító Isztambulból, Izmirből és Pamukkaléből egyaránt.
A több mint ezer forrás hőmérséklete 20 °C és 110 °C között van, a feltörő vízmennyiség pedig másodpercenként 2 és 500 liter közötti. Ezeket a természetes meleg vizű forrásokat kétszáz termálközpontban hasznosítják. Izmír már az ókori Rómában is wellnessfellegvárnak számított, ahol a rómaiak és görögök kipihenhették testi és lelki fáradalmaikat. A Bursában található Cekirge hőforrás az ottomán korban arra ösztönözte az oszmánokat, hogy népük legnagyobb fürdőkomplexumát hozzák itt létre. Az Égei-tenger partvidékén fekvő Cesme is a természetes hőforrásnak köszönheti ismertségét. És nem utolsósorban itt van Pamukkale, amely fürdőivel, mészteraszaival és az antik város, Hierapolis romjaival igazi turisztikai csemege.
A "hamam", ez az évszázados török fürdőkultúra az Oszmán Birodalomban alakult ki. Eredete Közép-Anatóliába és Isztambulba vezethető vissza. A "hamam" szó szerinti fordításban "meleg fürdőt" jelent, amely egyben a kikapcsolódás, az ellazulás és a tisztaság jelképe is. Az épületek kívülről többnyire egyszerűek, de bent márványpadló fogadja a látogatókat. A fürdőházak nagy számának egyik oka az iszlám szigorú tisztasági előírása, amelynek sokan a saját otthonukban nem tudtak megfelelni. A testi és lelki tisztaság központi eleme a víz és a hő. "Mivel a víz tisztít, folynia kell", tartja a régi török mondás. A meleget a fűtött padló és falak is biztosítják. Minden hamam szíve a terem közepén elhelyezett kő. Az oszmán luxusfürdőkben a kikapcsolódási és tisztálkodási ceremóniák zavartalansága érdekében szigorúan ügyeltek a nemek elkülönítésére. A tradicionális elválasztás ellenére a fürdőhelyeken léteznek közös fürdőterületek is.
Miután belépünk a "hamam" első szekciójába, az utcai ruha helyett egy pestemalt, egy csíkos lepedőt kell magunkra tekernünk. A lábunkat fapapucscsal védjük a forró márványpadlótól. A következő teremben leülünk közvetlenül a kő közelébe és langyos vizet locsolunk magunkra. Ezt mindaddig folytatjuk, amíg a bőrünk sima nem lesz. A "tellak"-nak nevezett hamamszemélyzet közben speciális kesztyűvel, a "kesé"-vel átdörzsöli a testünket. Ezt a kezelést és egy masszázst követően a tellak alapos szappanos kezelésben is részesít minket. A megtisztulás után visszatérhetünk az öltözőkabinokhoz és megpihenhetünk egy csésze török teát kortyolgatva.
A török fürdőhelyeket az egészségügyi hatóságok folyamatosan ellenőrzik. A balneológiai szakvéleményeket a független Isztambuli Egyetem hitelesíti. A fürdők nemcsak a mindennapi stressz feloldásában nyújtanak segítséget, hanem egyes betegségekre is jótékony hatásuk lehet. Törökországban a reumától az izomproblémákon át a keringési betegségekig bármilyen egyedi panaszra megtalálhatják a megfelelő termálforrást.
