Chamula, az elvarázsolt falu
San Juan Chamula mindössze 3000 lakosú kis falu Mexikó egyik legszegényebb államában, Chiapasban, a hegyek között. Környékén a legvonzóbb úti cél San Cristóbal de las Casas bő százezres lakosságú gyönyörű koloniális városa, mely kockaköves utcáival, gondosan rendben tartott házaival, templomaival, indián piacával rengeteg látogatót vonz. Sokan viszont épp azért keresik fel, mert a legjobb kiinduló állomás a vidék "bennszülött" falvai felé. Chiapas kereken négymillió lakójából ugyanis egymillióra teszik a maja eredetűeket. Sokan még spanyolul sem tudnak errefelé, csakis a helyi nyelveket beszélik. Chamula még e kategórián belül is kilóg a sorból. Ahogy a város felől beérünk a faluba, utunk a temető mellett vezet el. Itt senki sem botránkozik meg azon, hogy a sírok között éppen kisebb birkanyáj vágtat keresztül, textilből készült szájkosárral, hogy ne ott legeljenek, ahol éppen az eszükbe jut. A birka szinte szent állat errefelé, ha elpusztul, még el is siratják, mintha családtag lenne. A temetői keresztek különböző színűek. A gyerekeké fehér, a felnőtteké kék, az öregeké fekete. Utóbbiakat csak napnyugta után, a legfiatalabbakat kora délután temetik.
Chamula a hétköznapokon elég átlagos képet mutat, vasárnap azonban minden megváltozik. A San Juan-templomnál gyülekezik a falu apraja-nagyja. A férfiak fehér panamakalapot, fehér vagy fekete, durva gyapjúszövetből készült poncsófélét viselnek, aminek nincs oldala, hanem széles övvel tartják egyben. A nőknél a fehér alapszínű, lila mintázatú blúz a leggyakoribb, többeken kispárnára emlékeztető fejfedő. Fotózni ilyenkor még a téren is tilos, a templomban még annál is tilosabb. Ami legelőször feltűnik: nincsenek padsorok, a kőpadlót lágy, hosszú fenyőtüskék borítják, és sűrűn gomolyog a füst. A hívők térdre borulva imádkoznak, előttük vaskos, magas gyertyák égnek, mindegyik egy-egy kívánságot szimbolizál. A falakon üvegvitrinben szentek sorakoznak, de - bár a gyülekezet katolikus - ezek maja szentek. Itt nincs mise, szentbeszéd, sőt papjuk sincs. Az utolsót vagy húsz éve elzavarták a falubeliek, mert rájuk akarta erőltetni a tisztán katolikus liturgiát. Havonta egyszer egy nagyvárosból ruccan át egy pap, ő kereszteli meg a gyerekeket, akiket ilyenkor Szent Sebestyén oltalmába ajánlanak. Egyházi személyiségeik azért vannak, ám azok (férfiak, nők egyaránt lehetnek) feladata a betegségek gyógyítása, ami többnyire kimerül abban, hogy együtt imádkoznak a hívekkel. Mivel hitük szerint minden embernek megvan az állati megfelelője, nagy óvatossággal járnak el, amikor étkezési céllal állatot vágnak. A templomba gyakran visznek tojást és élő tyúkot is. Az pedig már tényleg unikum, hogy a chamulaiak coca-colás, vagy éppen sörösüveggel a kezükben vonulnak be a templomba. Senki sem tudja, honnan ered a szokás, mindenesetre úgy tartják, azért vált szent italukká a kóla, mert megböfögteti őket, s a testükből így távoznak el a gonosz szellemek.
A falu máig saját törvényei szerint él. Saját tanácsa, bírósága, börtöne van, csak nagyon súlyos bűnesetekben adják át a tettest a hivatalos mexikói hatóságoknak. Hagyományos házasság sem létezik, a férj és a feleség évente házassági szerződést köt. Ha felbontják, a gyerekek az anyához kerülnek, de az apának gondoskodnia kell róluk. A termőföld a közösség tulajdona, a családnak csak művelési joga van, ami apáról fiúra száll. Másik faluból férfi nem nősülhet be a közösségbe, de asszony jöhet kívülről is. A falubeliek évente szellemi vezetőket választanak maguk közül, méghozzá mindig módos embereket, hiszen az ő kötelességük az ünnepségek megszervezése és finanszírozása is. Ezt mégsem teherként, hanem megtiszteltetésként élik meg. Ilyen alkalmakra a vezetők külön alkalmi házat tartanak fenn, ahol felállítják az illető által patronált szent szobrát, a helyiséget gazdagon feldíszítik, és adott napokon meg is ünneplik a szentet, ami jobbára abból áll, hogy a templom előtti téren petárdákat durrogtatnak. E házakba egyébként a turisták is bemehetnek, szabad fotózni, sőt házi főzésű pálinkával is megkínálják.
A vasárnapi szertartás befejeztével a tömeg kitódul a térre, megkezdődik a petárdázás, művészi kupacokba rendezett gyümölcsöket árulnak, no meg a turistáknak töméntelen szőttest, melyeket nem szövőszékkel, hanem ősi módon, egy derékra erősített, másik végén fához kötözött kerettel készítenek. Ez a művelet is megtekinthető, de még frissen sütött tortillával is megkínálják a vendéget. A tér egyik végében pedig ott áll a sok üres kólásüveggel a tömérdek láda, s a kívülálló, eretnek módon, arra gondol, hogy pár év múltán talán már egy McDonald's lesz a szentélyük.
Chamula San Cristóbalból (itt kényelmesen megszállhatunk 15-20 dollárnak megfelelő pesóért) negyedórányi útra van, busszal vagy taxival. Mindenképpen érdemes helyi vezetőt fogadni, mert csak ő tudja, mit mikor szabad, és az ő magyarázata nélkül aligha értenénk meg a falubeliek különös szokásait.
