Albertirsa: két faluból egy kisváros
Ilyentájt kissé nehézkes lenne a hajdan volt két falut - a közigazgatásilag 1950-ben egyesült Albertit és Irsát - az itt élők kedvelt kirándulóhelye, a természetvédelmi területként számon tartott Dolina felől megközelíteni. Azt majd inkább tavasszal, amikor a ritkaságszámba menő növényvilág felébred.
Bent, a városkában hiába keresnénk a két valahai falu határát jelző táblát, nincs ilyen. Alberti és Irsa összeolvadt, s csak Szántó József Albertirsáról írott Képes Krónikája révén szerzünk tudomást arról is, hogy két földesúrnak a terület birtoklásáért folytatott, 1714-ben egyezséggel véget ért harca révén a szlovákok lakta Alberti, Váracskay András kezéből a katolikus Szeleczky család birtokába jutott, amely család az ágostai hitvallású telepesek közé húsz katolikus felvidéki magyar családot is ide költöztetett. Eközben az ugyancsak többségében felvidékiekkel benépesült Irsát kézről kézre adták a birtokosok. A szlovák hagyományokat ma a Tó utcában lévő felújított parasztházban kialakított faluház őrzi. A kisvárossá lett település kinőtte helytörténeti kiállítását, s a korábban gondosan összeállított anyag azóta sok olyan értékkel gyarapodott, amelyek zsúfolttá tették a szobákat, újabb kiállító helyet érdemelnének. Célszerű tehát elővenni, vagy a helyi könyvtárban megkeresni Szántó József Albertirsai Képes Krónikáját, "helytörténeti olvasmányok" alcímmel - ez a könyv útikalauznak is kiváló.
A templom szomszédságában áll a lelkészlakás, amelynek falán tábla hirdeti: itt született 1742 áprilisában Tessedik Sámuel, a hazai népművelés úttörője, "a magyar róna fáradhatatlan áldott munkása". A szülőházának szomszédságában lévő parkban Tessedik mellszobra áll - Kampfl József szobrászművész alkotása. Műemlékekben szegény a település, a megmaradtak közül a legjelentősebb a katolikus temetőben lévő, Szapáry gróf által megrendelt sírkápolna. Ybl Miklós tervezte, csillagos égboltot ábrázoló belső freskóját Lotz Károly festette. A kápolnát 2000-ben állították helyre és restaurálták.
Szapáry gróf kastélya már csak az emlékekben létezik. Az úrilakok közül a legrégebbi - Irsay Károlyé volt - ma városháza. Irsay András császári és királyi kamarás udvarházában művészeti iskola működik, Irsay József és György kúriája magánkézbe került. A műemlék jellegű zsinagógában - mivel a hajdan virágzó albertirsai zsidó hitközség 149 tagja közül csak húszan térhettek haza - előbb egy tollüzem működött, majd az épület kikerült a település tulajdonából. Három évvel ezelőtt szerezte vissza az önkormányzat, azóta próbálja megmenteni a végső pusztulástól.
A Rózsika-kutat - az elhurcolásból hazatért Ries Pál és Ödön fúratott a Mikes utca sarkán a koncentrációs táborban veszett testvérük emlékére - már alig tartja számon az emlékezet. A Politzer parkban azonban mellszobrot állítottak Politzer Ádámnak, a bécsi egyetem világhírű fülész professzorának.
