Homokváros a sivatagban - Jazd
A Lut- és a Kavir-sivatag között, a három- és négyezer méteres hegyek lábánál fekvő Jazd a "Selyemút" fontos állomása volt, 1272-ben Marco Polo is megfordult itt. Jazd továbbra is fontos kereskedelmi központ, kézműves remekei pedig még mindig méltán híresek messze földön.
A várost szerencsésen elkerülték a pusztító hódítások és természeti csapások, így a hagyományos perzsa építészet remekművei szinte érintetlenül maradhattak fenn. Az egyik leghíresebb a Péntek mecset, a XIV. századból. A város szinte semmit sem változott az évszázadok folyamán, a fejlődést csak a villanypóznák jelzik a szűk sikátorokban. A sivatagi életmódra jellemző vendégszeretet azonban megmaradt.
A vályogházak között labirintusszerűen kacskaringózó utcácskák látványa megkapó. A városlakók a föld alatti csatornarendszerek segítségével felvirágoztatták a sivatagot, a házak fölé magasodó széltornyokkal és a félgömb alakú tetőszerkezetekkel évezredek óta sikeresen oldják meg a légkondicionálást. Kell is, hiszen a hőmérséklet nyaranta jóval negyven fok felett van. A víz fontosságát jelzi, hogy tiszteletére külön múzeumot is létrehoztak.
A sivatagi homokváros az idők során mentsvára volt az üldözötteknek. Így történhetett, hogy az iszlám elől menekülő Zoroaszter-hívők oltalomra leltek Jazd falai között. A zoroasztriánus vallásnak a mai napig komoly szerepe van a városban. Mindenképpen érdemes felkeresni a Tűz templomát, ahol már közel 1500 éve őrzik a házi tűzhely lángját, amely a Zoroaszter követői szerint az igazságnak és a becsületességnek a jelképe. A város határában emelkedő Hallgatás tornyait szintén látni kell. Egykor a hívőket ide temették el, hogy testüket a keselyűk emésszék meg, s ne szennyezzék a földet, a vizet, vagy a tüzet. Manapság egyfajta piknikező helyként és kilátóként funkcionálnak.
Jazdban még egy kihagyhatatlan látványosság van. Ez az ún. "erő háza" ("zurkhane") Az "erő házában" egyfelől valóban komoly testépítés, a férfierő összemérése, birkózás és zsonglőrködés folyik. Eközben az edzést mélységesen áthatja a vallásos szertartásosság is. A gyakorlás mindig imával kezdődik. A testmozgáshoz zenei aláfestést, egy férfi szolgáltatja, aki dobolás mellett verseket énekel Firdauszi hatalmas eposzából, versfolyamából, Sáhnáméből - a Királyok Könyvéből.
Egy Iránban sokat látott barátom szerint a város "Irán esszenciája", amit mindenképpen látni kell, ha az országban járunk. S nem csak pár rohanós napig...
Iránba a legolcsóbban a Gulf Air vagy az Austrian Airlines járatával utazhatunk el (130-150 ezer forintért). Teheránból repülővel vagy busszal juthatunk el Jazdba. Előbbi esetben számos belföldi légitársaság közül választhatunk, a jegyár a szezontól és a társaságtól függően 100-150 dollár között alakulhat, míg utóbbi, a távolsági busz lényegesen olcsóbb (5-10 dollár), s szinte valamennyi nagyobb iráni városból indul. Jazdban számos szállás közül választhatunk, de itt messze nincsen már akkora választék, mint mondjuk Sirázban vagy Iszfahánban. 5-20 dollárért már kellemes szobát találhatunk. A város nem túl nagy, alig lakják félmillióan, ennek megfelelően a tömegközlekedés hagy némi kívánni valót maga után, de gyalogszerrel szinte minden megközelíthető, csak arra ügyeljünk, hogy aztán hazataláljunk az utcák labirintusában.
