A normannok Palermója
Maffiával nemigen találkozik az ember a szigeten, az olaszok pedig nagyon kedvesek. Ugyan nyelveket - már az anyanyelvükön kívül - csak elvétve beszélnek. Az embernek akár autóval, akár busszal közlekedik, hozzá kell szoknia Palermo hektikus forgalmához, és ahhoz, hogy buszmenetrend itt ugyan van, de gyorsan kiderül, hogy más szicíliai városokban miért tekintenek inkább el tőle.
Ha csak egy napunk van Palermóra, akkor először Monrealéba célszerű elindulnunk. A kis falu gyakorlatilag összenőtt a várossal, egyedül egy meredek szerpentin választja el Palermótól, de hamar fel lehet érni, körülbelül akkora távolságra van a városközponttól, mint a Margit-sziget és a Hajógyári-sziget két távolabbi csúcsa. Monreale a Palermót nyugatról körülölelő hegyek egyikén található, és már a kilátásért is érdemes felmászni. A lényeg azonban a hatalmas katedrális, amelyet nem lehet eltéveszteni, ott pompázik a falu bejáratánál.
A templomot a normannok építették, miután az egymás közötti torzsalkodásban legyengült arabokat elűzték a szigetről. A normann a második évezred elején Európa egyik legerősebb nemzete volt, és a Dél-Olaszországot is magában foglaló Szicíliai Királyság hasonló fontosságú szerzeményük volt, mint a másik új zsákmány: Anglia. Annak ellenére, hogy mindkét királyság életében fontos szerepet töltöttek be a Vilmos nevű uralkodók, nem szabad őket összekeverni. II. Jó Vilmos, aki a monrealéi katedrálist építtette, jó száz évvel később élt, mint a kevésbé kedvező időjárási viszonyok között uralkodó névrokona és honfitársa.
Amikor először megpillantjuk a normannok egykori vadászlakja mellé épített templomot, inkább azt gondolnánk, hogy erődöt látunk, pedig a védőfalak már nincsenek meg. Érdemes először a templomkert kerengőjét megnézni, a boltíveket tartó dupla oszlopok között nem találunk két egyformát: egyeseket aranyos mozaikberakással, másokat gyönyörű faragványokkal díszítettek, a fejezetek pedig jellegzetesen naiv, de míves középkori alakokat, növényeket ábrázolnak. A halszálkás mintákkal díszített kis kút is ámulatba ejtő, de amikor végre belépünk a templom hűsébe, akkor taglóz le igazán a fényűző bizánci pompa. A mozaikok, a tető hatalmas fagerendái, az oszlopok mind aranytól szikráznak, az egyszerű három folyosós elrendezés miatt lenyűgöző a hatalmas tér, amit a szentély felett található Krisztus Pantokrátor mozaik ural.
Ha beteltünk a katedrális szépségével, lassan elindulhatunk vissza Palermóba, visszafelé útba esik a kapucinusok temploma, ahol a helyiek bizarr temetkezési szokásával ismerkedhetünk meg. Ha már eljöttünk a városba, érdemes megnézni a katakombát, vérmérséklete válogatja, hogy ki mikor menekül ki a sok ezer tátongó szájú, kiakasztott csontváz és múmia közül.
Ezután, ha visszataláltunk az élők közé, és elindulunk a főúton a tenger felé, hamar feltűnik majd a normann palota, amelyben 1946 óta ülésezik a szicíliai régió törvényhozása. Kívülről tekintélyt parancsoló a jókora lovagvár, és a mellette magasodó torony, ha pedig be tudunk jutni, a monrealéi katedrálisénál is részletesebb mozaikokat csodálhatunk meg a falai között. Innen már nincs messze a palermói katedrális, ami gyönyörűen foglalja össze a város történetét: arabos tornyai, és csipkézett falai, a fehér márványból készült gótikus bélletes kapu és porta, a barokk tornyocskák, annak ellenére, hogy mind más korban készültek, harmonikusan illeszkednek egymáshoz.
Valójában most érkeztünk csak el Palermo tulajdonképpeni belvárosához, ami sajnos elég koszos, és az épületek sincsenek a legjobb állapotban, de ezért kárpótol az építészet barokk sokszínűsége, amely a stílust kevésbé kedvelőket is lenyűgözi.
Egymás hegyén-hátán sorakoznak az épületek a szűk utcák két oldalán, de a Quattro Cantit biztosan észrevesszük majd: az útkereszteződés négy sarkát négy megegyező homlokzatú épület díszíti, a mi Oktogonunk kicsinyített, barokk változata. Nem messze található a város leghíresebb tere, a Piazza Pretoria, amelyet egy gyönyörű kút díszít, és ahol akármerre nézünk, templomok tornyait látjuk.
Ha már a történelemnél járunk, Olaszország kevésbé dicső időszaka is rajta hagyta a kéznyomát a városon. A hatalmas postaépületet Mussolini kedvenc stílusában tervezték, a simára csiszolt kő, a hatalmas oszlopok, és a stilizált minimális díszítések sokkolóan hatnak a barokk forgatagban, az embernek olyan érzése támad, mintha hirtelen egy második világháborús filmbe csöppent volna, és ódivatú autójában bármikor elhajthatna mellette a Duce.
Hogy kipihenjük a nagy kulturálódást, több lehetőségünk is kínálkozik: ha már hiányzik a zöld, akkor a belváros tengerhez közeli végén kezdődő jókora park és Olaszország legnagyobb botanikus kertje nyújt felüdülést, ha pedig a város kicsit nyomasztó sűrűsége után más perspektívára vágyunk, akkor a tengerparton épült kis modern, zöld parkból kutathatjuk, hol is ér össze a tenger és az égbolt.
Időjárás
Késő ősszel és télen már változékonyabb az idő, mint a forró mediterrán nyáron, amikor felhőt legfeljebb az Etna környékén láthatunk. Naponta legalább öt napos órára számíthatunk, és a hőmérséklet csak ritkán esik tíz fok alá.
Repülés
Budapestről közvetlenül csak az utazási irodák charterjáratával juthatunk el Szicíliába. Ha nem bánjuk a fapados kiszolgálást, akkor érdemes körülnézni az ajánlatok között az interneten, mert Palermóba, Cataniába és Trapaniba több cég indít járatokat, igaz, jellemzően inkább főszezonban.
Társas utak
A téli szezon slágerajánlatai a szilveszteri 4 éjszakás, 5 napos utak, ezek általában 3 csillagtól felfelé, legalább félpanziós ellátást kínálnak 160-170 ezer forintért. A reptéri illeték még ehhez jön.
