Novemberi pipacsok a Homokhátságon
Homokhátsági megfigyelések szerint, ha az ökörfarkkóró különösen sokáig virít, hosszú őszre lehet számítani. Bár az ökörfarkkóró sárga virágait nem sikerült felfedeznünk a törteli, köröstetétleni és a kocséri határban november kellős közepén, virágzó pipacs- és kamillabokrokat annál inkább. A turistákat nem zavarja az őszvégi tavasz: a felújított, művelődési központtá alakított törteli malomnál egybusznyi budapesti nyugdíjassal találkoztunk, akik a faluházba igyekeztek, onnan pedig egy tanyára, ahol disznótorral várták őket.
Megérkezésükig nem sok fogalmuk volt arról, hová is hozta őket a kirándulóbusz - mondták - annyit tudtak csupán, hogy sík vidék és tanyavilág van errefelé. A háromszázhúszmillió forintból felújított, idén májusban átadott malomban azonban helyet kapott egy állandó kiállítás is, ahol a helyiek szerint végre együvé kerülhettek mindazok a kincsek, amelyek korábban iskolaépületben, padlásokon, raktárakban szanaszét hevertek. Segítségükkel a látogató nem csak képet kap arról, milyen volt az élet errefelé, de le is bilincseli ez a rendkívüli gondossággal összeállított bemutatkozás.
Kiderül az is, hogy a malom nem véletlenül kapta Déryné nevét: Déry István, a reformkor neves színésznőjének, Széppataki Rózának férje 1817 és 1821 között az itteni birtokos, Vida László intézője volt. Vidáról viszont azt jegyezte fel a história, hogy mint Pest megye táblabírája és járási főszolgabíró, nagy pártolója volt a magyar színészetnek. Színműírással is próbálkozott, s két évig az első magyar pesti színház intendánsa volt. Törteli kúriájában megfordult Kazinczy Ferenc is, aki verset írt vendéglátójához.
A faluban lakott, itt is temették el Helmeczy Mihályt, műfordítót és nyelvújítót, aki szerkesztője volt az 1848-ban megszűnt Jelenkor című lapnak
Rideg Sándor ugyancsak Törtelen látta meg a napvilágot, 1903. február 12-én. Emlékére a Kákástó-dűlőben lévő tanyaszínházban - amely egyúttal múzeum is - minden évben megrendezik a Bendegúz-napokat, ahol a helybéli színjátszók nagy átéléssel alakítják szerepeiket, a szalmabálákon helyet foglaló közönség, helybeliek és átutazók lelkes tapsa közepette. A Bendegúz-napokon a gyerekek liba- és szamárhajtó, banyadobáló vetélkedőkkel múlathatják az időt, de ilyentájt is szívesen időznek errefelé. Annál is inkább, mert a tanyaszínház-múzeumtól pár lépésre, ugyancsak a Kákás tanösvény mellett található Nagy István agrármérnök télen-nyáron látogatható tanyája, olyan környezetben, hogy városi gyerek legyen a talpán, akit az istálló felől áradó tejszag, a magyar pásztorkutyák, a legelésző kecskenyáj és a szürke szamarak látványa nem ejt rabul.
Mondhatnánk tehát, hogy semmi nem tökéletes, de a szélhordta homokbuckákkal tűzdelt síkság - amely rövidesen felölti a Petőfi-versből ismert arcát, s akkor lesz "puszta ám igazán a puszta" - még mindig annak látszik.
A közelben - Köröstetétlen és Kocsér határában - lévő Kutyakaparó csárda ugyan nem a régi már, de ha a költő olajképeivel, a környékhez való kötődését ábrázoló tablóval díszített ivóban a vendégkönyvbe belelapoz az erre járó, mégis különös érzések tolulnak fel benne. Egy tizenkét aláírást produkáló család például azt írja bejegyzésében: minden évben mindszentekkor összegyűlnek itt, arra emlékezve, hogy az itteni, fogyatkozó tanyavilágban a szüleik annak idején minden egyes szombat estéjükön ebben a csárdában jöttek össze a helyi közösséggel.
Törtel a főbb útvonalaktól távol helyezkedik el, Cegléddel, Köröstetétlennel, Nagykőrössel, Abonnyal van közúti összeköttetése. Nagy István Kákástó-dűlői tanyája és a tanyaszínház -múzeum az (53) 702-109 és a (20) 534-8205 telefonszámon érhető el. A Homokhátságról bővebb információkat a Homokhátsági Falusi Turizmus információs portálján találhatnak az érdeklődők.
