Templomjáró

Vannak utazók, akik fő céljuknak a lakóhelyüktől távol eső helyen való lerészegedést tartják. Bármely nemzet fiai lehetnek ilyenek, de nekem azon emlékem a legdermesztőbb, amikor egy gyönyörű közép-európai gótikus templom lépcsőjénél öt totálisan elázott, félig vetkőzött szigetlakó üvöltözött félig vetkőzve, különös fejfedőkben, a járókelőket, turistákat, hívőket inzultálva.

"Legénybúcsút" tartottak. Mert van ilyen turizmus is, amelyet a fapados repülőjegy, a bagóért kapható szállás és az olcsó ital gerjeszt. Más gerjedelmekről nem is beszélve. Fájt szívem, mert ahogy engem, úgy másokat megzavart. Nem érezhették magukat jól a templomban, nem csodálhatták a sok százéves kincseket, zavarta ámulásukat a részeg brit banda.

A mostani Utazásban a kolostori turizmusról olvashat. Európai történelmünknek a keresztény templomok, kolostorok kikerülhetetlen állomásai. Az utazó sem kerülheti el. És különös érzés lehet, ha valakinek módja van rövid időre belekóstolni a szerzetesek életformájába. Azt hiszem nem kell vallásosnak lenni ahhoz, hogy valakit megragadjon a csend, a rohanástól, telefoncsöngéstől, internettől mentes élet. Néha ezért a csendért, a magányos gondolkodás lehetőségéért is érdemes utazni.

Top cikkek