Söröző lett Csokonai, Szabó Magda meg kávézó
A ház, ahol Csokonai meghalt, ma is látható. A Debrecen Pláza mellett találjuk, s ha időnk van, térjünk be oda egy kávéra - a nevezetes épületben ugyanis kávézó működik, jó időben csöppnyi terasszal. A Csokonai-síremlék annak idején a város határában, egy temetőben állt, de mára eltűnt már a temető, és régen körbefonta a szép obeliszket a város. Érdemes megnézni, már csak azért is, mert az emlékmű mellett annak idején Kazinczy Ferenc, Petőfi Sándor és Kölcsey Ferenc is ott álldogált.
S ha már Petőfit említettük, Debrecenben az ő egykori lakhatásának nyomai is fellelhetők. A vasútállomáson emléktábla hirdeti, hogy itt állott ama ház, ahol a sovány, kiéhezett költő egyszer egy egész telet végigvacogott, a belvárosi Batthyány utcában pedig azt az épületet csodálhatjuk meg, ahol családjával 1849-ben lakott. Ettől a háztól alig száz méterre volt az a színház, ahol egy másik nagy költő, Arany János vándorszínészként szórakoztatta a cíviseket - igaz, még nem klasszikus, hanem csak süvölvény csepűrágó korában.
A magyar költészet óriása, Ady Endre is debreceni volt élete egy rövid időszakában. A költő eredetileg a jogi karra iratkozott be, de hamarosan szerkesztőségekben és kávéházakban találta magát. A polgármesteri hivatal mögötti Dósa nádor téren az egyik söröző falán ma is emléktábla hirdeti: ebben az épületben működött száz éve a Debrecen-Nagyváradi Értesítő, amelynek munkatársa volt Ady Endre és Móricz Zsigmond. Áll még azon épület is, ahová Ady Endre esténként borozni járt: az egykori szállóban ma a Csokonai söröző működik, amely a környékbeli gimnáziumok diákjai révén kora délutántól kezdve estig tele van nyüzsgő élettel.
A huszadik század első felében Debrecenben újságíróskodott Krúdy Gyula is, aki a Debreceni Ellenőr című lapnál egészen a segédszerkesztői pozícióig jutott. Az egykori szerkesztőség épülete híven őrzi a kulináris érdeklődésű író emlékét, legalábbis abban a tekintetben, hogy a Piac utcai házban ma éttermi konyha működik - a Belga söröző kosztjával tán maga Krúdy is elégedett lenne.
Ugyancsak a Piac utcán található Szabó Lőrinc szobra, amely a Nagytemplom előtti téren csodálkozik rá a nagyvilágra, mint annak idején a kisvárosból idekerült kisdiák az akkor óriásinak tűnt városra. A költő diákkorában a vasútállomás melletti Késes utcában lakott, de gimnáziumba a belvárosba járt - verseinek hosszú sora őrzi a debreceni évek emlékét. S Szabó Lőrinccel szinte már a kortársaknál vagyunk: a debreceni irodalmi emlékhelyek között feltétlenül meg kell említeni a több évtizedes Alföld folyóirat szerkesztőségét, amely a Piac utcáról nyíló Gambrinus közben van. A falon márványtábla hirdeti a cívisváros költőjének, Kiss Tamásnak az emlékét, de fölsorolni sem lehetne azoknak a nevét, akik a szerkesztőség falai között az elmúlt fél évszázadban megfordultak, Weöres Sándortól kezdve Pilinszky Jánoson, Mészöly Miklóson, Nemes Nagy Ágnesen és Juhász Ferencen át Esterházy Péterig.
A felsorolásból természetesen nem lehet kihagyni Szabó Magdát, aki legalább annyira rajongott Debrecenért, mint Debrecen őérte. Az írónő családjának egykori lakóháza a Szent Anna utcában ma is áll, nem messze találjuk a katolikus templomtól. Szabó Magda emlékét bizonnyal hosszú időre megőrzi a város, ennek csalhatatlan jele, hogy már egy könyvesboltot és kávézót is elneveztek róla a főtéren. Térjünk be oda is - e kétszáz éves irodalmi túra után jól fog esni ott egy kis pihenés.
