Lóháton üdülve

A lovaglásról, lovas turizmusról talál az olvasó cikkeket a mai Utazásban. Sokan megkérdezik tőlem, amikor hasonló írásokat közlünk: ugyan hány embert érdekel ez? Hiszen a lovaglás, ugye, a kevesek elegáns és költséges időtöltése csupán... Erre mondhatnám azt is, hogy egy-két évtizede még a síelés is elég exkluzív időtöltés volt, a teniszről nem is szólva. Most meg! Tudom persze, hogy lovat tartani, lovaglófelszerelést beszerezni drága mulatság. Különösen drága lehet azok szenvedélye, akik saját paripáikon erdőn-mezőn kergetik a "rókát".

De a lovas turizmusnak vannak más, puhább módjai is. Ki ne tudná, hogy a gyerekek ellenállhatatlanul vonzódnak a lóhoz. Simogatni, felülni rá, vagy csupán megközelíteni - fantasztikus élmény már a két-három éveseknek is. Az óvodások, kisiskolások pedig - ha módjuk van rá - tétovázás nélkül ülnek fel a póni-, vagy akár egy nagyobb, békés ló hátára is. Magam is élveztem örömüket.

Így aztán mi egy ideje úgy tervezzük hosszabb-rövidebb pihenéseinket, hogy azon alkalom legyen a lovaglásra. Az országban (de a határon túl is) igen sok helyen találni lovas tanyákat, ahol mód van rá, hogy a gyereket lovaglásra tanítsák. Jártunk az idén Salgótarján közelében, pár hete pedig Nyíregyházán. Mindenütt olyan lovas gazdákkal, oktatókkal találkoztunk, akik a kicsiket nemcsak a sportra tanították, hanem az állat szeretetére, megbecsülésére is. A városi gyereknek, szülőnek dupla kikapcsolódás egy-egy ilyen alkalom. Azóta, ha felmerül a családban, hogy elutazunk valahová, jön a kérdés: és lovak is lesznek ott? Szóval ajánlom, tervezzék így a pihenő, országjáró programjaikat. Az élmények megduplázódnak.

Top cikkek