Acapulcóban nyaralt Hollywood
Pedig a 62 kilométer hosszú partszakaszon mindenki megtalálhatja a neki való nyaralóhelyet. A hagyományos, annak idején a hollywoodi sztárok (Frank Sinatra, Elvis Presley és a magyar Gábor Zsazsa) által híressé tett Playa de Caleta fövenyét a szemközti kis sziget, az Isla de la Roqueta védi a vadabb hullámoktól, míg a szél és az óceán kénye-kedvének jobban kitett Playa Condesa vagy Revolcadero a szörfösök kedvenc helye. A repülőtérhez közel fekvő Playa Diamantén a legújabb luxusszállók sorakoznak, itt a víz még áttetszőbb, mint a városi strandokon, ráadásul a biztonsággal sem lehet gondunk. (Különben érdemes vigyázni, mert a város sajnos a prostitúcióról és a kábítószer-kereskedelemről is hírhedt.) Aki inkább a családias környezetet kedveli, annak viszont a Pie de la Cuesta nevű öböl ajánlható, amely lenyűgöző naplementéjéről híres. Bárhol szállunk is meg, a meredek sziklák övezte La Quebrada kötelező látnivaló: a város védjegyévé vált szurdok tetejéről, 35 méter magasból ugranak a kavargó vízbe a vakmerő helyi fiatalok néhány dollárért. Acapulcóba ma a legtöbben pihenni és bulizni jönnek: ennyi bár és diszkó csak itt van az országban.
A száraz évszaknak számító november és március között kitűnő nyaralóhely a szürke őszből-télből elvágyódó európaiaknak. Itt ugyanis az átlaghőmérséklet 24 és 33 fok között van, és bár a víz sosem melegszik fel annyira, mint a másik oldalon, a Karib-tengeré, azért mégiscsak elmondhatjuk, hogy a Csendes-óceánban úszkálunk, búvárkodunk, ejtőernyővel húzatjuk magunkat, jet skizünk, vagy ami a pénztárcánkba belefér. A hétszázezres város egyértelműen a turizmusból él: szállodából annyi van, mint égen a csillag. A nagyon egyszerű helyekkel azért jó vigyázni: e sorok írója egyetemistaként egy ötdolláros szobában húzta meg magát, ahol a hűtésről - és az éjszakai "nyugalomról" - egy hangosan nyikorgó mennyezeti ventilátor gondoskodott. A légkondicionálás ma már a legtöbb helyen alapkövetelmény, de foglaláskor érdemes rákérdezni. Cselesen oldják meg a szállodai reggelit is: az amerikai hotelekhez hasonlóan gyakran az alapárban itt sincs étkezés, főként, ha valaki az interneten foglal. A helyszínen aztán 15-20 dollárt is képesek elkérni egy személy büféreggelijéért. Ha ezt sokalljuk, akkor keressünk a környéken egy szimpatikus kávézót. Némi óvatosság nem árt a gyümölcsökkel és a gyümölcslevekkel, bár őszintén szólva nehéz ellenállni a színpompás és illatos papajának, mangónak, guavénak, ananásznak - a szabály általában az, hogy amit meg tudunk hámozni, azt nyugodtan megehetjük, de óvakodjunk a csapvíztől és az ezzel kevert italoktól, különben könnyen lesújthat ránk Moctezuma bosszúja (egy csúf gyomorrontás formájában).
A magyar utazási irodák inkább csak a karibi partvidékre szerveznek társas utakat, így aki Acapulcóba vágyik, magára van utalva. De ettől ne riadjunk vissza: repülőjegyet például az Opodo vagy Expedia internetes site-okon foglalhatunk, akár 800 eurós áron is, bár a távolságot nemigen tudjuk lerövidíteni (két átszállás sajnos a minimum, vagy Mexikóvárosból buszozhatunk is). Szállodákat is érdemes itt vagy a www.acapulco.com.mx, illetve a www.visitacapulco.com.mx honlapokon keresni, az angol nyelv elég, a turizmusban dolgozók többsége valamennyire tud angolul (persze ha valaki spanyolul próbálkozik, még sokkal barátságosabb fogadtatásra talál).
Acapulcóban töltötte utolsó évét az ország legismertebb, falfestményeiről híres művésze, Diego Rivera (Frieda Kahlo férje). Egy helyi mecénásnő, Dolores Olmeda házában lakott, hálából freskót festett a mennyezetre, és feldíszítette a ház homlokzatát is. Ezt mi is megtekinthetjük. De lakhatunk valódi történelmi díszletek között is: az ötvenes években John Wayne és a híres hollywoodi "gang" (Errol Flynn, Johnny Weissmüller, Cary Grant és mások) vásárolta meg a Hotel Los Flamingost, ahol aztán a színészvilág krémje szürcsölte a koktélokat. A szálloda nyitva, aki nem idegenkedik a hetvenes éveket idéző hangulattól, annak bátran ajánlható.
