A Niagara őszi napsütésben
Amerika tényleg egy kéznyújtásnyira van a híd túloldalán, s ha az autós elvéti a leágazást - ami mellesleg elég könynyen előfordulhat, nincs is visszaútja: egyszerre csak az Államok területén találja magát. Mobiltelefonunknak ennyi sem kell: már a kanadai parton amerikai szolgáltatóra vált.
A vízesés moraja sok száz méterrel előbb hallatszik, mégis meghökkentő a látvány, ahogyan a Nagy-tavak itt találkozó víztömege az 52 méteres szakadékba lezúdul. Áthághatatlan fal választja el az Ontario- és az Erie-tavat. Minden szögből más szépség fedezhető fel, s a turistákat ennek megfelelően többféle útvonal, szervezett túra várja. Lehet helikopterről, felülről nézni a természet e csodáját (12 perc, másfél kilométer, 105 kanadai dollár személyenként, avagy négyfős csoport 370-ért), van csónakos út, és a folyóközeli kanyarulatában, azon a ponton, ahol a másik part is Kanada, drótkötélpályán közlekedő gondola viszi a vállalkozó szelleműeket, akik így egészen más szögből látnak rá a vízzuhatagra. A magas folyómederbe vájt barlangfolyosón egészen a partig vezet le a csoportos út - nem véletlenül osztanak a jeggyel együtt esőkabátot. Egyes pontokon, ahol az út a szabadban vezet, jó kis zuhany várható - a széliránytól függően. Az egyes utakról bőséges a tájékoztatás - www.tourismniagara.com -, de azért a legjobban a helyszínen dönthető el, kinek-kinek mit enged meg a tériszonya. A víztől kicsit távolabb, az út másik oldalán a botanikus park is megér egy sétát, a lepkeházzal, öklömnyi szabadon szálló pillangókkal (belépő: 10 kanadai dollár).
Ezzel nincs vége a látnivalóknak. A folyó partját követve is gyönyörű a látvány - minden évszaknak megvan a maga bája. De aki kifog egy október közepi napsütéses délutánt, felejthetetlen élményt kap. A nevezetes juharfák ilyenkor már majdnem pirosak, a domboldal pazar színekben pompázik, zöldtől a sárgán át tucatnyi az árnyalat, néha egy-egy fa egymagában produkálja a színorgiát. A partot követve azután kezdődik a bortermesztők birodalma, takarosan kiépített birtokok, ahol helyben kóstolható és vásárolható az itt termelt bor. Köztük persze van magyar is: a Peller Estate egyike a legnevezetesebbeknek. Ma az alapító Andrew - András - unokája, John Peller üzemelteti, s meséli készséggel a történetet. A nagyapa 1958-ban érkezett Kanadába, s bár kezdettől az volt az álma, hogy a kanadaiakat "rászoktassa" a minőségi borok élvezetére, a hatóságok nemigen hittek neki, és sokáig nem kapott engedélyt az ültetvényre. Vancouver környékén kezdte, s csak amikor már kiderült, tudja, mit akar, és képes is megvalósítani, akkor sikerült áttelepednie Ontario e részére. Borai messze földön híresek, mint ahogy népszerűek a bortúrák is. A csinos pincében szakavatott vezetéssel, terített asztalnál tanulja a látogató, melyik bort hogyan kell ízlelni, milyen ételekkel fogyasztani, színét, illatát miként érzékelni, de még azt is, hogyan kell a poharat tartani. Desszertbora, az "icewine" a tokajira emlékeztet. Aki nem tart igényt a túrára és az okításra, az kóstolgathat a boltban is, és persze vásárolhat, amennyit csak megengedhet magának.
Innen már csak egy ugrás a kicsi, teljesen angol városka, a Niagara on the Lake, amely egyszer régen, 1792-ben Newark néven Upper Canada fővárosa volt - nagyobb területé tehát, mint a mai Ontario. Négy évig tartott a dicsőség, ekkor rájöttek, hogy túl közel van Amerikához, túl sebezhető, így a főváros áttelepült Yorkba. Nem volt felesleges az aggodalom: az amerikai hadsereg 1813-ban valóban átkelt a folyón, és lerombolta a várost, amelyet hamar újjáépítettek. A modernizálást mindmáig sikeresen megúszta ez a kis város, csinos kis házaiban galériák, kicsi boltok, kávézók, teázók, régies vendéglők működnek. Színházában évente Shaw-fesztivált rendeznek, egyedüliként a világon. A nagy drámaíró szobra ott áll az épület előtt. A városka egyébként a Niagara-vízeséstől naponta kétszer induló autóbusszal közelíthető meg - a távolság mindössze 25 km. A vízeséshez is könnyedén el lehet jutni Torontóból tömegközlekedési eszközzel: a központi buszpályaudvarról óránként indul járat, naponta kétszer pedig vonat is közlekedik.
