Veszélyben a világörökségi cím
Megúszta az akkor már rég múzeumnak használt klasszicizáló épület is, ahol ezután is hadtörténeti múzeum kapott helyet. 1990-ig természetesen az NDK Nemzeti Néphadseregének a történetét mutatták be, később az egyesítéssel a Bundeswehr kapta meg a házat s rendezte be - némileg módosítva. Ám az üzenet alapvetően nem változott. Fegyvereket mutattak be, egyenruhákat és különféle háborús dokumentumokat. A közelmúlt is jelen volt a maga harckocsijaival, repülőgépeivel - a legkülönbözőbb felségjelekkel ékesítve. Ahogy dr. Gorch Pieken muzeológus mondta, ideális hely volt ez arra, hogy a nagypapa vagy az apuka elhozza unokáját/fiát, és szakértő berregések kíséretében katonai élményeit, illetve szaktudását adja át a következő német nemzedéknek.
A múzeumnak azonban a mostani évezred elejére új koncepciót alkottak. Eszerint nem a katonaság "fényes és izgalmas" oldalait kell ábrázolni, hanem a háború és az emberi társadalom kapcsolatát. A rombolást és azokat az aspektusokat is, amelyek - mint a tudományban és a műszaki haladásban - mozdítottak az állapotokon. A koncepcióhoz át kellett szabni az épületet, s erre nemzetközi pályázatot írtak ki. Az első helyezést Daniel Liebeskind amerikai építész irodája kapta. Az ő tervei szerint épül át a múzeum. Láttam: a klasszicista épületet egy hatalmas, ferde betonék töri meg. Ebben az új épületben helyezkednek majd el azok a kiállítások, amelyek az új koncepciót mutatják be. Lesz szó például a háború és az egészségügy, a háború és az állatok kapcsolatáról is. Nem is hadtörténeti, sokkal inkább háborúellenes békemúzeum lesz ez! Felvetésemet Pieken doktor, a koncepció kidolgozója megerősíti. Megmaradnak a hagyományos kiállítási tárgyak. De ő arra számít, hogy az új, merész és szinte kihívó épület látogatók tízezreit vonzza majd a múzeumba és Drezdába.
Nem ez az egyetlen ilyen vállalkozás. A 2002-es elbai árvíz arra sürgette a szász politikusokat, hogy jobban őrizzék épp magához térő városukat, s az eddigi múzeumi világot megújítsák. Nem félnek attól, hogy barokk, sőt reneszánsz eredetű palotákat építsenek át, újítsanak meg. A 450 éves Albertinum, amely számos nagy hagyományú gyűjteménynek ad otthont, szintén átalakul. Az épület udvarán át két hatalmas híd készül, ahol raktárak, restaurátorműhelyek lesznek. Nem akarják kitenni a műkincseket ismét az árvíz pusztításának. A múzeumi pincéket, raktárakat ugyanis akkor elöntötte a kiáradt folyó.
A megújult múzeumépület - remélik - kétszeresen is csábít majd. Eddig soha nem látott kincsek kerülnek elő, és az épület is izgalmas lesz. A közelben van a szász királyok egykori palotája. Peter Kulka építészprofesszor a rezidencia udvarát fedi be üvegkupolával. Építészeti bravúr lesz ez is, s az épület hatalmas és kellemes fogadótérrel bővül.
Nem maradhat ki az építészeti megújulásból a zene sem. Drezda új koncerttermet kap: a Carl-Maria Von Weber Zeneművészeti Főiskola XIX. századi épületéhez illesztenek egy modern hangversenyhelyszínt. Valamennyi építkezést, megújulást (kivéve a Bundeswehr-múzeumét) a szász vagyonügynökség felügyel, irányít, finanszíroz.
A megőrizve megújulás nem megy vita nélkül. A drezdai belváros történelmi homlokzatai mögé szállodák, irodák, apartmanházak kerültek. Egy a történelmi Neumarktot védő, visszaóhajtó társadalmi szervezet elkeseredetten küzd ez ellen. Azt akarják, hogy az újjáépített házak belülről is az eredetit kövessék. Az új építészeti megoldásokba, a múzeumokba érdemes befektetni: vonzzák a turistákat - mondták a helyiek. Azt tapasztaltam, hogy nem bontanak le mindenáron mindent. Megmaradt - ha átalakítva is - a Pragerstrassén az NDK-kor emblematikus épülete, a Centrum Áruház. Simon Ferenc és Fokvári Iván magyar építész tervezte. Az épület új borítást és belsőt kapott, de eredetét és korát nem leplezi. Ahogy ugyanebben az utcában megmaradtak a Sztálin-barokk jellegzetes bérházai és üzletei is.
Az épületek megdöbbentően újszerűek és tökéletesen újraépítettek. Ezek alkotják Drezda új arcát. Mindez persze sok konfliktussal jár. A város lakói új hidat szeretnének. Az Erős Ágost egykori szász választófejedelemről és lengyel királyról elnevezendő belvárosi hídra legalább nyolcvan éve szüksége lenne a városnak. Most felépülhetne. Ám a dolog akadozik. Természetvédők álltak csatasorba az Elba menti állatvilágot óva - és erős szövetségesük lett. Az UNESCO megfenyegette Drezdát: az Elba-part elveszíti világörökségi rangját, ha felépül a híd. Akármilyen híd.
