Fürdőzés a brazil sivatagban
A természeti csodát Sao Luís felől kell megközelíteni. Ez a gyarmati időket idéző egymilliós nagyváros önmagában is érdekes lehet. Választani lehet háromórás autóút vagy hatszemélyes kisrepülőgép között. Az utóbbi előnye, hogy fölülről is látjuk a homokdűnék és tavak egyvelegét. A repülő Barreirinhasban, a park tőszomszédságában lévő kisvárosban tesz le. Tudhatjuk, megérkeztünk: a város közepén ugyanis hatalmas homokdűne emelkedik.
Szállást kisebb panziókban, úgynevezett pousadákban lehet találni, egy éjszakára akár 4-5000 forintnak megfelelő összegért. Mivel közel van a tenger, friss halból bő a választék. Ám ha valaki nem rajongója a tengeri herkentyűknek, a tésztáktól a húsokig mindent megtalál itt. A menynyiséggel viszont vigyázni kell, mert egy vendég általában kétfőnyi adagot kap.
A lagoakhoz, azaz a tavakhoz könnyen kijutunk. Elég a homokos főutcán végigsétálnunk, s számtalan ajánlatot kapunk. Érdemes az Ecotrilha utazási irodát választani. A vezetők nyitott busszal visznek el a park határáig, a természetvédelmi területre (parquelencois.com.br) ugyanis tilos motoros járművel behajtani. Így, miután folyami komppal áthajózunk a túlsó partra, majd a busszal végigugrálunk a kisebb homokbuckák tetején, gyalog folytatjuk utunkat. A hőségtől felhevülve a dűnékről a vízbe vetődve, csúszva vagy egyszerűen csak belemerülve hűthetjük le testünket. A kirándulás megkoronázásaként az egyik homokdombról megcsodálhatjuk a naplementét. A túrák általában hatórásak.
Fontos, hogy július és szeptember között látogassunk el a maranhaói lepedőkhöz, ugyanis folyamatosan száradnak ki a tavak, februárban pedig megkezdődik a szakadatlan esőzés időszaka, amikor újra feltöltődnek az óriási medencék.
