Szlovén ősz sós csokoládéval
Tengeri fürdőzés helyett a többség inkább vitorlásra száll a Trieszti-öbölben. Izolában például minden hétvégére jut legalább egy verseny, diplomaták, amatőrök, ifjak és profik mérik össze hajózási tudásukat, valamint tengeri jártasságukat.
A szelet azonban nem csupán a vitorlázás szerelmesei lesik ilyenkor a szlovén partoknál, a secovljei sótavak munkásai is sűrűn tekintgetnek az ég felé. Szeptemberben van ugyanis a sószüret ideje, amikorra a nap elpárologtatja az ülepítőmedencékből a tengervizet, így a kicsapódott sót öszsze lehet már gyűjteni.
A szlovén tenger legdélebbi részén hétszáz éve változatlan technológiával működik a 650 hektáros (ebből 552 vízfelület) sólepárló, ami üzem, nemzeti park, és turistalátványosság is egyben. Ma is a régi eszközökkel szedik össze a hófehér tengeri sót, amit előbb sócsillékbe lapátolnak, majd a "sóhegyeket" egy központi helyen zsákolják be.
A sólepárló tavaknak különleges állat- és növényvilága van, hiszen csak olyan virágok, fűfélék, no meg például halak és rákok élnek meg itt, amelyek sótűrők.
Nem is gondolná az ember, hányféle formája, meg felhasználási módja lehet a sónak. A legértékesebb például a "kaviársó", amit a szikkadás utolsó fázisában, a sóoldat lefölözésével nyernek, majd nagy kristályokká áll össze, állítólag ez ízesíti legjobban az ételeket.
De van sóvirágos fekete csokoládé is, amelyben a só hozza összhangba az édes ízt a keserűvel - mindezt a sómúzeumban akár meg is lehet kóstolni.
A sólepárló teljes területe látogatható egész évben - gyalogosan, biciklivel, no meg a tenger felől akár csónakkal is -, a nyitvatartási ideje azonban évszaktól függően változik. A belépődíj 3 euró a felnőtteknek, 2 pedig iskolásoknak és nyugdíjasoknak.
Utána irány esetleg Lipica, amiről a lovak miatt szinte mindenki hallott, ám meglepően kevesen tudják, hogy Szlovéniában található. Pedig Ferdinánd császár fia, II. (Stájer) Károly főherceg épp itt, egy karsztos magaslaton talált megfelelő helyet annak idején egy új, sokat tűrő, nagy munkabírású, ugyanakkor tüzes, és elegáns lófajtának, amely a lovas iskolákban épp úgy megállta a helyét, mint a háborúkban. Egy 310 hektáros birtokon indult el a tenyésztés, amelyhez eleinte spanyol lovakat használtak. A szlovén tengerparthoz és az olasz határhoz közeli Lipicán jelenleg 400 ló él. A ménes egész évben látogatható. (Óránként indulnak idegenvezetővel csoportok, belépőjegy felnőtteknek 9 euró, a gyerekeknek 4,50. Aki bemutatókat is szeretne nézni, netán lovagolna, természetesen magasabb árral kalkuláljon.)
Aki inkább kulturális élményekkel összekötve élvezné a vénasszonyok nyarát, Ljubljanában találhat elfoglaltságot magának. Október 9-17-ig például a hölgyek lesznek a főszereplők a szlovén fővárosban. A gyengébbiknek tartott nem képviselői immár hagyományos nemzetközi női fesztiválon mutatják meg tehetségüket a legkülönbözőbb művészeti ágakban.
Október 21-én pedig még II. Erzsébettel, valamint a férjével, Fülöp herceggel is "összefuthatunk" majd. A brit uralkodóház feje és az edinburghi herceg először látogat el Szlovéniába, fogadásukra sokféle nyilvános programmal is készülnek Ljubljanában, ahonnan szép időben megcsodálhatók az egyre inkább fehér köntöst öltő, távoli magas hegycsúcsok is. Az őszi napsütésben meg-megcsillanó hótakaró pedig már a síszezon közeledtét is jelzi...