Tárlatkínálat az őszi Londonban
A rendezők ingyenpublicitást kaptak a show-hoz az idén májusban, amikor a Sotheby,s New York-i árverésén Roman Abramovics orosz iparmágnás és Chelsea futballklub tulajdonos kortárs művészeti rekordösszegért, 44 millió fontért (13,3 milliárd forint) vásárolta meg a művész 1976-os keltezésű Triptichonját.
A január 4-ig látogatható kiállítás "klasszikus" felépítésű, kronológiai sorrendben követi a festészethez későn, 35 éves korában a belsőépítészettől érkezett zaklatott lelkű géniusz munkásságát. A világ számos vezető múzeumából és magángyűjteményekből összeszedett anyagban láthatók Bacon "trademark", Velázquez X. Ince pápa portréja ihlette döbbenetes sikító arcképei, a hasonlóan tátott szájú üvöltő cerkófmajmok, a görög drámák ihlette fúriák, a férfi szeretőit, elsősorban az öngyilkosságot elkövetett George Dyert megörökítő vásznak és a művészi mondandóját legtökéletesebben kifejező monumentális triptichonok gazdag választéka. A kurátorok meglepetést is tartogatnak. Bacon, aki 1992-ben, 83 éves korában Madridban halt meg tüdőgyulladásban - kezelésében nem segített krónikus asztmája, melyet kicsapongó életmódja és szenvedélybetegségei súlyosbítottak - valósággal kérkedett spontaneitásával, azzal, hogy műveihez nem készített vázlatot, nem rajzolt, mert nem akarta, hogy az agy "megzavarja a kép elkerülhetetlenségét". Halála után legendásan rendetlen műterméből szkeccsek, újságkivágások, fényképek tömege került elő, melyekből az Archívumnak nevezett külön teremben található válogatás.
A felzaklató, az élet durvaságát és reménytelenségét kidomborító tárlat mindenképpen segít Bacon helyének meghatározásában a második világháború utáni művészetben. Furcsa módon a Londonból a madridi Pradóba, majd a New York-i Metropolitan Múzeumba tartó kiállítással egyidejűleg mutatja be a Tate Modern Mark Rothko munkásságát. Az amerikai művész absztrakt expresszionizmusa pontosan érzékelteti, mi ellen harcolt Bacon eltorzított alakokat ábrázoló, mégis figuratív festészetével. A szeptember 26-a és 2009. február 1-je között nyitva tartó show két évtized óta az első alkalom a modern képzőművészet egyig legcsillogóbb és legkedveltebb művészének megismerésére. Különleges érdekességként "újraegyesülnek" az ún. Seagram-freskók, melyek közül hat a Tate Modern állandó gyűjteményéhez tartozó ún. Rothko-szoba része, hét pedig különböző égtájakról érkezik a Temze déli partjára. A freskók eredetileg a New York-i Seagram Building Four Seasons éttermének megbízásából készültek. A lehető legnagyobb hatás elérése érdekében Rothko ragyogó színekben pompázó négyszögei harsány, mély vörös, narancs, szürke, fekete stb. színekre festett falakról tekintenek le a látogatókra.
A National Gallery új, a szenzációhajhász sztárkiállításokat kerülő politikájának eredményeként október közepéig kell várni, míg hosszú ideje először a fizető közönség ingerküszöbét felkeltő eseménynek ad otthont a Trafalgar téri tágas épület. A Reneszánsz arcok: Van Eycktól Tizianig címet viselő összeállításban (október 15.-január 8.), amely az európai portréművészet felvirágozását kíséri nyomon, olyan kiemelkedő alkotók "jutnak szóhoz" a névadókon kívül is, mint Raffaello, Botticelli, Holbein és Bellini. Az ókor szerelmeseinek kegyeiért egyszerre harcol a British Museum Babilon és a Royal Academy of Arts Bizánc címét viselő vállalkozása október 25-e és március 22-e, illetve november 13-a és március 25-e között. Ismerve a két múzeum igényességét, korábbi kezdeményezéseit meghatározó civilizációk tudományos népszerű megismertetésére, nehéznek tűnik a választás.
A teljesség kedvéért meg kell említeni a világ vezető iparművészeti gyűjteményének, a Victoria & Albert Museumnak a hidegháború dizájnját perspektívába állító tárlatát (szeptember 25-től január 11-ig látható). Nem szabad kifelejteni egy régen várt esemény megvalósulását sem. Október 9-én tárja ki kapuit az érdeklődők előtt az Új Saatchi Galéria Chelsea-ben. A kortárs művészek legnagyvonalúbb támogatója, Charles Saatchi PR-guru ingyen teszi mindenki számára hozzáférhetővé szinte áttekinthetetlen magángyűjteményét, elsőként a modern kínai festészetet képviselő, az utolsó három évben összegyűjtött alkotásokat.
