Narni(a) krónikái
Narni latin neve ihlette ugyanis Narnia krónikáit. Nekünk, magyaroknak azért érdemes tudni róla, mert itt született a budai udvar humanistája, Galeotto Marzio. Én pedig azért szeretek Narniba járni, mert olyan ízletes töpörtyűs pizzát árulnak a pékségekben, amilyet csak errefele kapni.
Olaszország köldökében, Umbria déli határán, az ókori via Flaminia országúton emelkedik Narni húszezer lakosú városa (Rómától kb. száz kilométerre). A magyar látogató szíve (és kulturális nemzettudata) összeszorul, amikor már megint olyan itáliai helyen jár, ahol XI. századi templomok, középkori (ma lakótoronnyá átalakított) őrtornyok, szökőkutak, 1500-as évekből maradt városkapuk sorakoznak. Van még egy Augustus császár építtette, 30 méter magas híd és egy remetebarlang, amelyben Szent Ferenc elmélkedett.
Mindez lélegzetelállító természettel, hegyekkel, völgyekkel, szakadékkal körülvéve, ahol 2008-ban modern, panorámás üvegsikló szállítja haza a város lábánál levő piacról (és parkolótól) a hegycsúcson lakó háziasszonyokat. (Narninak erre a gyáraktól van pénze; az iparosodás hozta a hetvenes évektől a pénzt. Később a drogot, végül egy egész narni generációt meghódító indiai ihletésű vallási közösséget....)
Mondani sem kell, hogy a külföldön piszkosnak tartott Olaszországban Narni középkori utcakövein enni lehetne. Persze sokkal jobb a főtéren levő Gattamelata étteremben vagy a városban található, számtalan és színvonalas bed & breakfast háziasszonyának a konyhájában. Így legalább bepillantást nyerünk a hatalmas paloták belsejébe, és látjuk, milyen az, amikor a babakocsit reneszánsz lépcsőházban tolják a mamák, és a fürdőszoba tetőterasza a székesegyház tetejére néz. (Ennél szuggesztívebb látványt csak a szicíliai Selinunte halászpanzióiban találunk, ahol a WC-ablak nyílik ógörög templomokra.)
Narni legjelentősebb eseménye minden év május 3-án a lakosokat oltalmazó első püspök, San Giovenale ünnepe középkori lovagi tornával, amelynek fő attrakciója a lóhátról, dárdával fakarikákat zsákmányoló lovagok versenye. A város apraja-nagyja korabeli jelmezben ünnepel, igen komolyan véve a felkészülést. Az eredményhirdető dobosok (gimnazista fiúk) például hónapokon át az utcákon felvonulva gyakorolják a ritmust - sajnos szieszta idején is. "Egyszer érdemes végigcsinálni, de a reneszánsz női ruhák borzasztó nehezek, alig bírom benne végigjárni a várost" - mondta az ünnepség egyik szervezője, és főleg a Narni utcáin rendezett, közös, ünnepi lakomák szakácsnője, az ízes umbriai tájszólásban beszélő Eleonora, aki vakációit Indiában szokta tölteni.
A környéken magyar nyelvű szállás is akad: a magyar irodalmár és légzésterápia-oktató Nicoletta Ferroni Csodakertje (Il giardino delle Meraviglie), ahol az umbriai természet csendjében nemcsak testünk, lelkünk is újjászületik.
