Dús Itália...

Én bevallom e Babitstól kölcsönzött versrészlettel: Olaszországba vágyok "Itália! tudom városaid csodálni, / hol dús sikátoron vidám nép bizsereg. / Lázas az ily szűk út, mint testben kék erek, / s nemes, habár hanyag, szenynyében is királyi. / Vonzanak íveid s tűnt fényed palotái, / árkádok, oszlopod, a sugaras terek, / hol elszédülnek az ideges emberek; / vonzanak a sötét toronylépcsők csigái..."

Folytathatnám, a költővel, aki minden glosszaírónál ékesebben festi le az Itália-járók sóvárgását. Nem véletlen, hogy dús szavunkat is velencei államfők a dózsék nevéből származtatják. Két cikkünk is ír Itáliáról. Rómáról, amelyről mindig van mit írni, s ahol minden utazó (aki először jár ott, s a visszatérő is) szédül a látnivalók milliárdjától, s Narniról, e kis umbriai városról. Sokan erednek útnak könyv- és filmélményeiket követve. Jó utat kívánok nekik is.